Ahogy ígértem, ma arról írók, hogy milyen történetet takar az írói álnevem.
Bennem is megfogalmazódott már korábban, mikor biztossá vált, hogy kiadják a regényemet, hogy valamilyen új névvel jelentetem meg. Ennek nagyon egyszerű és prózai oka van: a nevem, különösen a vezetéknevem, túl gyakori. Korábban Szabó Lőrincként lehetett boldogulni, ma már nehezen lehetne ilyen vezetéknévvel... Igaz, a tartalmon nem változtat, de fontos a név, amin megjelenik.
Mivel a keresztnevem nagyon hozzám nőtt és szeretem is, magaménak érzem (nem tudom elképzelni magamat Sáraként vagy Zsuzsaként), ezért a Viktória maradt. Ehhez kellett egy klassz vezetéknév.
Pár éve a nagymamám keresztfia, aki történész, elkészítette a családfánkat. Kiderült, hogy anyám Szakál vezetékneve a vend nyelvből ered Zakal eredettel, mely sólymot jelent (ez a könyv folytatásában nagy jelentőséggel bír majd, később kiderül, miért). Ebből lett aztán Zakál, Zakály, Szakály, majd Szakál.
Az egyik híres ősünk, nemesnépi Zakály György (http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemesn%C3%A9pi_Zak%C3%A1l_Gy%C3%B6rgy), aki az első magyar nyelvű tájmonográfia szerzőjeként lett ismert, a címe Eörséghnek Leírása. Úgy gondoltam, hogy ki is lehetne jobb névadó egy író ősnél :-) Maga a Zakály név pedig (ejtsd: i-vel) jól passzolt a Viktóriához, kellően különleges is, emellett döntöttem tehát.
Nem bántam meg, hozzáteszem...
Szép! Ám most meglepődtem mivel mindig ly-el ejtettem a neved. :D
VálaszTörlés