Válasz

Kedves Olvasóm!

Nem, egyáltalán nem zavar, ha a blogon írtad meg nekem a levelet, sőt, örülök. Mindig gondban vagyok, ha egy jó levelet kapok valakitől privátban, amit szívesen kitennék a blogra, de úgy érzem, nem véletlenül írták privátban.

Örülök egyrészt, hogy így hatott rád a könyv, hiszen a cél nyilván az volt, hogy érzelmeket csikarjon ki az olvasóból, másrészt nem jó, hiszen ezek szerint neked is van egy szomorú fejezet az életed könyvében. Én mégis azt mondom, kell egy ilyen fejezet is, hogy tanulj és soha ne felejts...

Nagyon jó, hogy a bemutatón nem tűntem izgatottnak, pedig, ha tudnád, hogyan izzadtam minden egyes megszólalásnál. (El tudom képzelni, hogy Ica és Fanni mit érezhetett, ha én így izgultam.) Nehéz volt, nemcsak azért, mert sok ember előtt kellett beszélnem, hanem azért is, mert magamról kellett beszélnem. No, meg a régi szerelemről, ami évekkel ezelőtt volt, de a mai napig felkavarja a lelkem minden egyes pontját. Igen, még mindig.

Tudsz titkot tartani? Bár azt hittem, nem jött el senki a bemutatóra azok közül, akik a könyvben szerepeltek, de valaki mégis odajött a dedikálás során hozzám, akivel már évek óta nem találkoztam. Egy fiú, aki szerepel a könyvben. Még most is borsódzik a hátam az emlékre, hát, még akkor!

Nem vagy egyedül azzal, hogy felteszed nekem a kérdést, mi igaz és mi nem a regényben. Nem akarok sejtelmes lenni, se titokzatos, de azért nem árulhatom el, mert akkor elveszne a varázs. Azt pedig nem hagyhatom... Annyit elárulhatok, ami Csöngén, az átmulatott éjszakán és a Csónakázó-tónál leírtam, szóról szóra úgy történt. Nem is tudtam volna megírni máshogy, egyszerűen képtelen lettem volna akár csak egyetlen momentumát is megváltoztatni azoknak a csodálatos perceknek. Amikor még hittem, amikor még szerettem őt...

Hogy beengedek-e ezáltal mindenkit az életembe vagy sem, nem tudom, ez nagyon nehéz kérdés, nem tudok, vagy inkább nem akarok belegondolni. Én csak el akartam mesélni azt, hogy mit éltem túl, mint ahogy egy jó barátnőnek mesél az ember a legnehezebb időszakáról. Nekem, ti, olvasók vagytok a legjobb barátaim. :-)

Köszönöm a kedves szavakat! A folytatás gőzerővel készül, új történeten is dolgozom, s talán nem is lesz meglepő, ha azt mondom, ebben is lesz valós szál? Pedig így van, de egyelőre ezt homály fedi.
Amúgy az igaz szerelemre szerencsére nem kellett sokat várnom. Most is itt ül mellettem a kanapén, hogy ezeket a sorokat írom. :-) Ha létezik szerelem, áhh... nem is folytatom, mert elérzékenyülök. Ha szeretnétek, azt is megírom majd egy regényben, mert a megismerkedésünk története... hát, elég kalandosra sikeredett. Na, majd egyszer.

Jó olvasást és sok sikert a bloghoz! Rendszeres olvasótok vagyok én is.

Viki

Ui: Ezt eddig még senkinek sem mondtam, de a gesztenye itt lapul a fiókomban azóta is. Ha egyszer találkozunk, ígérem, megmutatom.