Mindig vannak olyanok, akik jóval előbb kapnak betekintést a munkáimba, mint maguk az olvasók. Ez azért van, mert mielőtt a kiadó felé továbbítanám az anyagot, szükségem van előszűrőkre, olyan olvasókra, akik elmondják a véleményüket, teljesen elfogulatlanok és a szemembe merik mondani, ha valami nem úgy van jól, ahogy leírtam.
Ez az utóbbi kettő persze nehéz ügy, hiszen olyanokról beszélünk, akik nem lehetnek velem elfogulatlanok, de bízok az ízlésükben és a kritikájukban. Hamarosan meg is értitek miért...
Négy emberrel olvastattam el az eddigi írásaimat szépen, sorban. Mindenkinek más miért adok a véleményére, mindenki más miatt fontos. Egyikük sem maradhat ki, addig nem is akarok beadni kész művet, amíg rá nem bólintanak.
Az első olvasó általában az anyukám. Nem mellesleg ő a legnagyobb rajongóm is. És ez nemcsak a regényre vonatkozik, de hát, talán ez így is természetes. :-) Ő a legtürelmetlenebb, alig várja, hogy kész legyen és végre a kezében vehesse. Aztán akkor leül és nem áll fel, amíg el nem olvassa. Anyu kritikája nem igazi kritika, mert nem kritizál. Csak dicsér. Persze tesz megjegyzéseket, hogy ez meg ez jobb volna így, de amúgy is nagyon jó, mit jó, tökéletes. Mégis szükségem van arra, hogy elolvassa és jóvá hagyja. Azt hiszem minden írónak szüksége lenne egy ilyen rajongóra :-)
A második olvasó általában a barátnőm, Veronka. Ő szintén író, méghozzá nagyon ügyes író, igazi világot látott csaj, aki a jég hátán is megél-típus. Nem ismerek nála magabiztosabb és bátrabb nőt. Sokat olvasott, olvas most is, ráadásul hasonló az ízlésünk olvasmányok terén is, ráadásul szintén magyar szakot végzett, mint én (ami remekül jön, mert kijavítja nekem a helyesírási hibáimat, amiből van bőven). Szeretem azt a stílust, ahogy Veronka ír, mert mi úgy működünk, mint két mágnes, felerősítjük egymást, adjuk egymásnak az ötleteket és átnézzük a másik írását, ami által mi is fejlődünk, ügyesebbek leszünk.
A harmadik olvasóm, a legrégibb és legjobb barátnőm, Kriszti. Róla tudni kell, hogy mindent tud rólam, szóval az életrajzírómat majd küldjétek hozzá :-) Gyerekkorunk óta barátnők vagyunk, az életem minden fontos pontjánál ott volt, ahogy én is az övénél, ez pedig nagyon fontos és eltéphetetlen kötelék. Nála jobban talán senki sem ismer, az ő véleménye ezért fontos. Ő nem ír, viszont nagyon sokat olvas, sokfélét ráadásul, széleskörű az érdeklődése. Neki ki szoktam nyomtatni a szöveget, mert számítógépen nem szeret olvasni. Az első regényemet úgy olvasta ki, hogy reggel felkelt, hogy belelapoz az első egy-két oldalba, aztán majd valamikor folytatja. Nem tudta letenni és egy nap alatt kiolvasta. Ennyi.
A negyedik olvasóm a legfontosabb nekem. Az ő véleménye mindent felülír. Nemcsak azért adok a szavára, mert jobb írónak tartom magamnál, hanem azért is, mert átélt velem mindent, ami akkor történt Csöngén. Ő Melinda, aki a könyvben Linda néven szerepel, s bizony, a könyvet is neki ajánlottam. Nem véletlenül. Nagyon sokat bíztatott nemcsak a könyvvel kapcsolatosan, de előtte is, hogy túléljem annak a néhány napnak a lelki hozadékait. Éjszakákat beszélgettünk át titokban, azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot és nem hűlt ki a barátságunk, pedig először néhány száz, most már néhány ezer kilométer választ el minket egymástól. Az a bizonyos főszereplő fiú a regényben így fogalmazott: nincs még egy olyan barátság, mint a miénk. És igaza van.
Melindával is hasonló az ízlésünk az olvasmányok terén, ő is úgy rajong a könyvekért, ahogy én, ezért megbízom az ízlésében és a tanácsaiban is. Amúgy ő előbb adta ki a könyvét, mint én és ő is beleírta a nevemet: Vikinek, a csöngei élmények életben tartásáért. Mert már akkor tudta, hogy meg fog jelenni a könyvem.
Ő is ugyanúgy ápolgatja a helyesírási hibáimat, ahogy Veronka, de Melinda a legkíméletlenebb kritikusom is, ő megmondja, ha valami nem jó. Nem szépítgeti, nem kerülgeti, és én ezért szeretem. Erre van szükségem, hogy fejlődjek.
Ennek a négy embernek a véleménye számít tehát, mielőtt elküldöm a kiadónak a kéziratot. De azért bevallom, sokszor makacs vagyok, nem hagyom lebeszélni magam olyanról, ami meggyőződésem, hogy jó a regényben. De hát ez van! Kritikusok és rajongók nélkül nem működhetne a dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése