Hirtelen harminc (II. rész)

Azért így kimondva, valljuk be, elég soknak tűnik. Például (fagylalt vagy szilvás) gombócból garantált hascsikarás, de napból is sok, mert az már egy hónapot ad ki. De mondjuk cipőből simán el tudok képzelni harmincat, ahogy harminc szál virág sem tűnik soknak egy csokorban. Harminc évesnek lenni eléggé kettős érzés. El is mondom nektek, miért. :-)

Az ember gyakran lép új szakaszba az életébe, mert új munkahelye lesz, mert elköltözik vagy éppen férjhez megy, de az életkor ritkán esik ilyen vízválasztó időszakra. Azzal, hogy az ember harminc évesként először felkel, nem változik semmi (bármennyire is riogattak vele, a derekam nem fáj :-)). Én abban hiszek, hogy változni majd az fog, amit én eldöntök, hogy megváltoztatok. Viszont az is igaz, hogy a huszas éveim elmúltával van, amit örökre hátrahagyok és ami már nem jön vissza. De ezt könnyedén kiküszöbölhetjük, ha az új felé tekintünk és nem hátra a régi irányába.

Ha baráti beszélgetésnél szóba jött, mindig azt mondtam, hogy, ha választhatnék egyetlen egy kort, akkor én 16 éves szeretnék lenni egész életemben. Az egy elég mozgalmas időszak volt :-) Valójában viszont nem választanék kort, mert mindegyiknek megvan a maga varázsa és bája. Sok mindenem megvan most, amiről tizenhat évesen még csak álmodni sem mertem, míg néhányat pedig elvesztettem, amik még tizenéves koromban megvoltak. Bánni felesleges bármit is.

Amikor megírtam a Szívritmuszavart és kitaláltam hozzá a kerettörténetet, amiben a már harminc éves Hanna elmegy a verses kötetének a bemutatójára és ott találkozik újra, hét év után Ádámmal, úgy gondoltam, hogy az egy elég távoli időpont lesz mindkettejüknek a kéziratban, hogy sokat változzanak, de az érzéseik mégse halványodjanak el. Amikor írtam a regényt, még nem voltam huszonnégy, most viszont már harminc vagyok. Sokat változtam és nagyon sok mindenben még mindig ugyanolyan vagyok, mint régen. Jó érzés harminc évesnek lenni és jó érzés továbbra is nektek írni. :-)

Akkor, 2008-ban, ilyen volt:

 

 

Csöngei történetem hét éve játszódott. Örömmel látom, hogy azóta sem állt meg az élet sem a faluban, se a főiskolán (bocsánat, most már egyetemen). Remélem, hogy még mindig ugyanolyan csípősek a nyári hajnalok ott, ugyanolyan jól lehet ülni a puha fűben és a Nap még mindig pirosra harapja az ember bőrét.

Azzal, hogy eljöttünk mi onnan, semmi sem változik. Mert mindig lesz majd egy lány, akinek a szíve ritmuszavarosan dobban és mindig lesz majd egy fiú is, aki meghallja ezt a dobbanást.

Happy harminc

Úgy gondoltam, hogy idén először nem fogok dolgozni a szülinapomon hosszú évek óta. Iskolás koromban ez nem volt nehéz, mert nyári gyerek lévén mindig a szünidőre esett a szülinapom. Az első évben, amikor elkezdtem dolgozni, furcsa is volt, hogy aznap is dolgoztam, de aztán megszoktam az elmúlt években. Idén viszont, Andi barátnőm tanácsára, szabadságot vettem ki, hogy méltó módon megünnepeljem a harmadik X eljövetelét. Amikor a férjem megkérdezte, hogy mivel tölteném ezt a szép napot, elkezdtem neki hadarni az ötleteimet, miközben ő a szemét forgatta.
- Ezt mind egy nap alatt? Legalább szedd pontokba.
És ezzel egy remek ötletet adott nekem. Ezért idén a szülinapomra azt terveztem, hogy megvalósítom a TÖKÉLETES NAP-ot. Persze, nem hiszem, hogy lenne tökéletes nap, minthogy semmi sem tökéletes, de abban hiszek, hogy egy nap csinálhatnák csak olyan dolgokat, amikhez kedvem van és amik jókedvre derítenek. És pontokba szedtem. :-) Még pedig harmincba. Úgy gondoltam, talán érdekelhet titeket is, ezért leírom ide is. Szabadon csökkenthető és bővíthető, cserélhető. Ha tartatok magatoknak ilyen szuper napot (aminek nem kell a szülinapotokra esni feltétlenül), akkor írjátok meg nekem, esetleg küldjetek képet is hozzá! :-)

Íme a lista:
1. A szokott telefonos csicsergő jelzés helyett a kedvenc dalom ébreszt.
2. A kedvenc reggelim az ágyban elfogyasztva (bundás kenyér, paradicsom, tea :-)).
3. Madarak öltöztessenek fel (ezt a Disney mese óta ki akarom próbálni).
4. Írni egy verset arról, milyen harmincnak lenni.
5. Felolvasni a kedvenc versem hangosan (először ki kellene választani egyet, nagyon nehéz).
6. Írni egy levelet a negyvenéves kori önmagamnak és odaadni anyunak, hogy őrizze meg és majd adja oda 2025-ben.
7. Fejen állni vagy gyertyában. Amelyik összejön.
8. Megsimogatni a cicámat és halálra szorongatni szeretetem jeléül.
9. Elmenni gokartozni és addig nyomni a pedált, amíg ki nem fogy a benzin. Vagy amíg össze nem töröm magam.
10. Magamra fújni a kedvenc, méregdrága parfümömet valamelyik drogériában.
11. Visszaadni abból a sok szeretetből, amit kaptam életem során (állatmenhelyre viszek tápot, a gyermekotthonba pedig a régi, kinőtt ruháimat).
12. Felhívni a nagymamámat és beszélgetni vele csak úgy. Értékelni, hogy még velem van és remélem, még sokáig itt lesz velem. Felidézni vele a gyerekkori pillanataimat. A kevésbé cikiseket.
13. Élni a hobbimnak egy kicsit (lakásfelújítás és barkácsolás).
14. Vásárolni valamit, ami teljesen haszontalan és felesleges. Csak úgy.
15. Apának és anyának megköszönni, hogy be mertek vállalni. Anyuval újra elmeséltetni azt az éjszakát (apu nem emlékszik semmire :-)).
16. Kedvenc elfoglaltság: moziba menni.
17. A moziban nachost enni.
18. Ja és Coke zero-t.
19. Kitalálni egy szót, ami eddig még nem létezett.
20. Fotót csinálni magamról, hogy néztem ki pontosan harminc évesen.
21. Csak úgy megnevettetni egy idegent.
22. Zárásig nézegetni a könyvesboltban. Hazafelé még az antikváriumba is benézni.
23. Meghozni egy döntést, amit már régóta halogatok.
24. Önfeledten táncolni otthon a legtáncosabb dalra (Happy vagy a Weapon of choice).
25. Esti fürdő relaxáló zenére mécsesek fényénél.
26. Váll és hátmasszázs. Sőt, karmasszázs is. Mégiscsak író vagyok :-)
27. Kedvenc vacsorát fogyasztani (tejfölös, fokhagymás, szalámis, lilahagymás családi pizza a Königtől).
28. Hozzá sangriát inni (helyettesíthető limonádéval és bodza szörppel is) :-).
29. Elmondani a férjemnek, hogy milyen fontos nekem és milyen jó, hogy ezt a napot együtt töltjük (ő is szabadságot vett ki :-)).
30. Megírni ezt a blogbejegyzést, hogy más is írjon magának hasonlót. Olyan kevés idő van az életben, hogy igazán boldogok és elégedettek legyünk. Szóljon egy nap csak rólunk. :-)

És végül egy kép a tegnapi napról:

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.

A napokban Dragomán György író oldalán találtam néhány hasznos tanácsot jelenleg is író vagy később írni szándékozó fiataloknak. Dragomán ugyan kamaszokat ír, amikor megszólít, de én nem kötném életkorhoz a tanácsokat (bár lehet, hogy az írói életkorra utal, nem az évek számára :-)).
Mivel azok közül, akik olvassák a blogomat, sokan amatőr írók, ezért szeretném megosztani veletek, mert nekem is sokat segítettek.

1. Többet olvass mint amennyit írsz. Sokkal többet, olvass el mindent amit csak bírsz, de azért ne válogatás nélkül.
2. Akkor is olvas verseket ha prózaíró akarsz lenni, és fordítva. Ne csak klasszikusokat olvass, hanem kortárs irodalmat is. Fedezd fel és kövesd az irodalmi lapokat. Ha lehet ponyvát vagy szórakoztató zsáner-irodalmat (krimi, scifi, horror) idegen nyelven olvass.
3. Tanulj meg rendesen legalább egy nyelvet a magyaron kívül.
4. Próbálj meg fordítani. Egy novellát legalább.
5. Ne kezdj rögtön regényt vagy regénytrilógiát írni. A novella az elején több szabadságot ad. Szabadabban próbálkozhatsz hangokkal, figurákkal, helyszínekkel, kis térben nehezebb beleesni a világépítés csapdájába. Befejezni is könnyebb.
6. Ha költő akarsz lenni, tanuld meg a formát. Akkor is, ha csak szabad-verset akarsz majd írni. Akkor is, ha szlemmelni akarsz.
7. Ne próbálj csak azért idegen nyelven írni mert gy érzed, hogy jobban hangzik. Ha nem vagy születésedtől kétnyelvű, akkor ezzel csak átvered magad.
8. Szánj rá egy nyarat az orosz nagyregényekre. Olvasd el legalább a Bűn és Bűnhődést és az Anna Kareninát, de ha lehet a Háború és Békét is.
9. Ne próbálj mindenáron megjelenni.
10. Ha próbálkozol és elutasítanak, tűrjed.
11. Ha minden jól megy sok könyved lesz életedben, első könyved viszont csak egy lehet.
12. Ha teheted keress valaki mást aki szintén írni akar, az se baj ha tehetségesebbnek érzed magadnál. Olvassatok együtt regényeket/verseket, beszéljétek meg ezeket, és tegyétek meg ugyanazt egymás írásaival, de vigyázatok arra, hogy a másikkal ne legyetek a szükségesnél kegyetlenebbek.
13. Legyél magaddal kíméletlen, de ne kegyetlen.


Az első tanáccsal tökéletesen egyetértek, olvasás nélkül nincsen írás, erről már én is írtam korábban. A legfontosabb, hogy mielőtt írnál egy sort is, olvass sokat. És persze sokfélét, olyan zsánerben is, ami esetleg kevésbé érdekel. Klasszikust, romantikust, sci-fit, rövidet, hosszút, jót, kevésbé jót, népszerűt, ismeretlent és persze kedvenceidet is olvasd újra, mert lehet, hogy olyan dolgokra figyelsz fel, amikre korábban nem. Én például, ha éppen nem írok, akkor biztosan olvasok. Általában ajánlásra választok olvasmányt, de olyan is volt már, hogy egy borító keltette fel az érdeklődésemet. Amire megpróbálok ügyelni, hogy nem olvasok más írótól, amikor éppen kéziratban vagyok, mert az lehet, hogy hatással lenne rám.

Az ötös és a kilences tanácsot is kiemelném: a novellázás nagyon fontos. Én például nagyon szerettem a Tót atyafiak vagy A jó palócok novelláit, amikor az iskolában olvastuk őket. A jó novella olyan, mint a regény kicsiben, ezért tökéletes gyakorlóterep kezdő íróknak. Különösen, ha ti is olyan türelmetlenek vagytok, mint én, hogy minél előbb le akarjátok írni a vége szót. :-) A megjelenésről pedig annyit, hogy tudom, hogy nehéz, de ne feltétlenül azért írj, hogy más is olvashassa. Magadnak írj elsősorban, esetleg a barátaidnak, a cél ne a megjelenés legyen, hanem maga a történet. Mert a történet mellett minden más (borító, célcsoport, kiadó) eltörpül. Legyen egy történeted, amit mindennél jobban el akarj mesélni. Ez a legfontosabb. Amikor megírtam a Szívritmuszavart, egy barátnőmnek szántam, hogy megértse, mi történt velem azon a nyáron. Később biztatásra készült el csak a kerettörténete, amivel aztán elküldtem a Könyvmolyképző Kiadónak.

A tizes pont az egyik legnehezebb. Mert szerinted jó, amit írtál, mert sokat dolgoztál vele és nagyon nehéz elfogadni, hogy más nem így látja. Ilyenkor a legkönnyebb azt mondani, hogy biztosan nem ért a munkájához vagy hogy pikkel rám, de az esetek kilencvenkilenc százalékában valóban baj van azzal, amit írtunk. Ezzel egy írni akaró embernek nap mint nap meg kell küzdenie és ne higgyétek, hogy csak a kezdőknek, befutott írok is ugyanúgy szenvednek az üres lap szindrómától vagy éppen az elutasítástól, mint bárki más.

A tizenkettes pontot is szívből ajánlom. Bár maga az írás egy magányos tevékenység, az azt megelőző (ötletelés, vázlat írás, álmodozás) és az utáni folyamat (újraírás, tisztázás, javítás) már nem feltétlenül. Sokszor van úgy, hogy az ember már nem tud tisztán látni vagy egyszerűen csak elbizonytalanodik a sok átírástól és változtatástól, és kikéri a véleményét valakinek. Nekem is vannak olyan barátaim, családtagjaim, akiket rendszeresen megkérdezek, sőt, van, akivel majdnem héten meetinget tartunk a történettel kapcsolatban. :-)

Erről eszembe jutott, hogy régen olvastam néhány nagyon hasznos tanácsot Stephen Kingtől is, amit meg is találtam kép formában. Egy kis angol tudás szükséges hozzá, de gyakorlatilag google fordító is elég. King az egyik legnagyobb mester, ha írásról van szó, mert a borzongatás terén (és történetvezetés, információadagolás terén) egyszerűen nincs kihívója. (Amúgy őt szórakoztatásra is ajánlom: a Carrie, a Tűzgyújtó, a Kedvencek temetője... felsorolni is nehéz, mennyit olvastam tőle.)

Ha pedig egyik tanács sem segítene, még mindig ott van a legdrasztikusabb lehetőség:

Csak vicceltem! :-) Az írás nem egy gyorsan megtanulható dolog, hanem egy egész életen át (sőt, talán még azon is túl) tartó folyamat, amely ugyanúgy igaz a legolvasottabb írókra is, mint a kezdőkre, úgyhogy ne sajnáljuk a belefektetett időt és tanuljunk más íróktól, még mielőtt erre szánnánk magunkat: