Levél

Talán Kelly-t és Lupit nem kell senkinek bemutatnom, ha mégis,  www.kellyolvas.com-on olvashattok róluk többet. Ezt a kedves levelet is ott olvastam. Annyira megtetszett, hogy bemásolom, és a válasz sem várathat magára! :-) A napokban meglesz... (Ha szeretnétek Szívritmuszavar könyvet nyerni, mindenképpen látogassatok el az oldalra!)

 

Kedves Viktória!

Remélem nem zavar, ha még páran rajtad kívül is elolvassák az érzéseimet, amit a könyved keltett bennem. Az olvasóim is megbocsájtanak talán, hogy most nem hozzájuk beszélek, ilyen még nem volt a blog történetében.

A könyved mély sebeket szakított fel bennem, amikről azt hittem már legalább 8 új bőrréteg fed, és sosem fogok már sírni miatta. De a történeted eszembe juttatta azt az érzést, amit nekem kellett átélnem, amibe majdnem belehaltam. De nem erről akarok beszélni.

A könyved sorai gyönyörűek, minden egyes oldalon beletaláltál a szívembe a szavaiddal. Ez az írásmód nagyon új volt nekem, nem is olvastam még soha ilyet, végig a régi szerelmednek mesélsz, ez alól csak a prológus és az epilógus kivétel. A fülszöveg alapján emlékszem, kicsit hunyorogtam, hogy öt táborozós napról szól a könyv, és ebből lesz halálos szerelem, de nem így van! Sokkal hosszabb időt ölel fel a történet, Csönge igazából a kezdet.

Amikor először vettem a kezembe a könyvedet, a kiadó által szervezett Aranymosós új könyves írók könyvbemutatóján, bevallom nem sokat tudtam róla. A borítóval kapcsolatos ötleteket követtem ugyan a facebook-on (a borító minden könyvnél nagyon érdekel), de a tartalomról előre semmit nem olvastam el. A könyvbemutatón azonnal kitűntél a magabiztos hangoddal, bár szabadkoztál, hogy milyen ideges vagy, de ez egyáltalán nem volt érezhető. Érthetően, teljes beleéléssel olvastad fel a részletet a könyvből, (azt a részt, amiben elhangzik a könyv címe is) és a hallgatóság azonnal érezhette, hogy mekkora feszültség van itt a szereplők között. Megosztottad velünk azt is, hogy ez a történet 80%-ban így történt, ahogy leírtad. Tudod, hogy azóta is ezen agyalok, vajon mik voltak azok a részek, amit megváltoztattál? Én szeretném tudni! (Ugye elmeséled egyszer?)

Be kell valljam neked, imádom a vívódásokat, igaz, főleg a pasikéról szeretek olvasni, de a könyvedben végre szemtől szembe találtam magam egy valós vívódással, egy igaz történettel, ami bárkivel megtörténhet, de bárki nem tudja így megfogalmazni, hogy egy ennyire szívfacsaró történet kerekedjen ki belőle. Remek dolog az írás-terápia, nagyon sokakon segít, még én is erre vetemedtem egyszer, de a különbség másokban és közted az, hogy ezt te szőröstől-bőröstől felvállaltad, beengedtél minket az életedbe, beleshettünk a titkaidba. Őszintén gratulálok ezért! Nagyon bátor vagy, és nagyon megérdemled a sikert, mert borítékolom neked, hogy sokra fogod vinni ezen a pályán.

Olvastam a blogodban, hogy lassan kész a második rész, és új történeteken is dolgozol. Ezek után csodálkozol ha azt mondom, alig várom?

Őszintén kívánom, hogy találd meg az igazi párod, fiatal vagy, minden megtörténhet, és meg is fog!

P.S. Ugye, igazából nem dobtad el? A gesztenyét?