Tudtam, hogy írni szeretnék, mert néhány könyvtől olyan eksztatikus állapotba kerültem, hogy nem maradhatott nekem más választás, minthogy erre a pályára lépjek. Ez sikerült, de mire eljutottam idáig, nagyon sok (rengeteg!) könyvet elolvastam. Ma is ebben látom egyébként az írás egyik titkát: sokat kell hozzá olvasni, hogy megtudd, milyen író akarsz lenni vagy éppen milyen nem.
A teljesség igénye nélkül íme a kedvenc könyveim listája, amelyekből ihletet szereztem vagy amelyek egyszerűen csak elbűvöltek, szórakoztattak vagy éppen kikapcsoltak. Bármelyiket tiszta szívvel ajánlom! Jó olvasást!
Vladimir Nabokov: Lolita
Az egyik legnagyobb. Utánozhatatlan. Megfejthetetlen. Olyannyira elragadott magával, hogy az egyik szakdolgozatomat is ebből a regényből írtam, szóval gondolhatjátok... A Lolita ugyan egy kamaszlány és egy felnőtt férfi szerelmi és testi kapcsolatáról szól, de a közhiedelemmel ellentétben nem a pedofília a témája. A témája az elérhetetlen és képtelen szerelem. Ebben csak egy eszköz a gyermeklány, mint a tiltott szerelem képe. A legtöbb ember csak szeretne úgy szeretni, ahogy Humbert, a főhős. Rajongani egy lányért, imádni, hogy a zokni gumija nyomot hagy a bokája finom bőrén... Csodálatos!
Gabrielle Garcia Marquez: Szerelem a kolera idején
Egy szerelem, ami ötven éven át tart? Képtelenség. Vagy mégsem? A könyv egyik hőse, Florentino Ariza ennyi időn át szerelmes a nőbe, akivel csupán néhányszor találkozott. Az egész életét arra teszi fel, hogy a közelében maradjon és méltó legyen rá. És megkapja. Ötven év után. Lehet, hogy akkor már hetvenévesek, öregek és ráncosak, de ahogy akkor egymásra találnak, az a szépirodalom egyik legszebb szerelmes jelenete.
Stephenie Meyer: Alkonyat-sorozat
Mielőtt nekiálltam a regényemnek, nem titok, az Alkonyat sorozatot fejeztem be. Mivel akkor még csak az első könyv jelent meg itthon, a többit az interneten, ügyes, angolul jól tudó fiatal lányok kalózfordításában olvastam. Hajnalig. Néha addig, amíg dolgozni nem mentem. Teljesen beszippantott. Amúgy az első rész volt nálam a nagyon Hu!, a többi már annyira nem, de azért azok is jók voltak. Én régen is szerettem a vámpíros sztorikat, Bram Stoker Drakuláját is olvastam, és tetszett, de ebben valami egészen újat láttam. Mikor elolvastam az utolsó oldalakat, akkor döntöttem el, hogy nekiállok írni.
Szabó Magda: Az őz
Imádom Szabó Magdát! Hozzá fel kell nőni, mert amikor őt olvasod, akkor olyan létkérdéseken és társadalmi szerepeken kezdesz el gondolkodni, amiről korábban soha. Ő úgy ír, ahogy senki más. Érzékeny és elgondolkodtató, szeretem a női írókat, mert teljesen mások, mint a férfiak. Az őz a kedvencem, de felsorolhatnék ide még nagyon sok könyvet tőle, nekem vagy tíz is van (Für Elise, Abigél, Álarcosbál, Katalin utca, A régimódi történet, Az ajtó). Ezt a regényt is nem sokkal az első regényem előtt olvastam, innen jött az E/2-es elbeszélő ötlete. Egy lányról szól, aki önpusztitó életet él és így elveszíti az egyetlen dolgot, amit valaha is akart és magáénak tudhatott az életben: a szerelmét. Ezerszer, milliószor el tudnám olvasni és nem unnám meg akkor sem. Mindig találok benne újat és mindig lenyűgöz.
Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
Rácz Zsuzsa a kétezres évek Szabó Magdája. Vicces, ugyanakkor elgondolkodtató. Teljesen hétköznapi történeteket ír magyar szereplőkkel, de olyan helyzetekben, amit biztosan átéltél már te is vagy valamelyik barátnőd. Szeretem a csípős humorát és a lelket is ápolgató elmélkedéseit az életről. Nem kertel, nem szépítgeti a dolgokat, kimondja a frankót és én bírom ezt benne.
Lucy Maud Montgomerry: Anne-sorozat
Ezt a könyvet gyerekként olvastam először, és hiába íródott elsősorban gyerekeknek, a mai napig is szívesen kezembe veszem. Egy kedves kis kanadai falucskában játszódik a történet, ami nagyon otthonos érzést kelt bennem, mert úgy érzem, mintha én is ott élnék és ismernék mindenkit. A lány egész életében egy fiúba szerelmes, akivel aztán összeházasodnak és sok-sok gyerekük születik. Nem a regényírás csúcsa, nincs benne semmi nagy konfliktus, nem is irodalmi Nobel-díj várományos, mégis: kikapcsol, megnyugtat és az otthonosság érzetét kelti. Ilyen is kell.
Sohonyai Edit: Macskaköröm
A magyar írónő 18 évesen szinte egy szuszra írta meg az első regényét. Talán ti nem emlékeztek rá, de régebben voltak csíkos és pöttyös könyvek, amiket fiatal lányoknak ajánlottak, hát, ez is ilyen volt és én vagy milliószor elolvastam. Egy hétköznapi lányról, Zsófiról szól, aki gimis és szerelmes, boldog, néha boldogtalan, ahogy úgy általában a mai és a korábbi tinédzserek is. Semmi extra nem történik vele, csupán olyan apróságok, amik velem és veletek is megtörténtek: első csók, első randi stb. Mégis nagyon jó stílussal van az egész megírva, nagyon vicces, így különösen élvezhető. Az írónővel egyébként csináltam már interjút és ekkor dedikálta nekem a könyvet, hatalmas élmény volt!
Charlotte Bronte: Jane Eyre
Ezt a regény is már vagy ezerszer olvastam. Nagyon szeretem Jane Austen és a Bronte nővérek könyveit is: a Tartózkodó érzelem, az Üvöltő szelek és az Értelem és érzelem is nagy kedvencem, de mégis a Jane Eyre-t olvastam a legtöbbet. Nem tipikus szerelmi történet és a tanulsága, hogy bármilyen mély gödörben is vagy, lehetsz még mélyebben is, na és még a legnagyobb magasságokba is juthatsz. Csak bízz magadban és soha ne add fel! Higgy a szerelemben és magadban! Mr. Rochester pedig a legcsúnyább szépfiú a szépirodalomban, akiért odavagyunk...
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Klasszikus. Tragikus. Emberi. Pont. Egy nő, akinek egy álom volt az élete, aztán maga lett a pokol. Végig egyetlen férfiba szerelmes, aki meg sem érdemli őt, mert egy mulya senki. De a nő végig kitart mellette és mindent megtesz, hogy a férfival legyen, még a felesége életét is megmenti, pedig hagyhatná meghalni. Törtető, gyönyörű és tele van önbizalommal: tudja, megkapja, amit akar. Imádom Scarlettet, mert a szépirodalom (vagy ponyvairodalom?) legnagyobb női alakja. Elpusztíthatatlan, hiszen, miután rájön, hogy éveken át hazudott saját magának feláll és azt mondja, majd holnap mindent rendbe hozok. Nem omlik össze és ezzel minket is erre buzdít. Követendő példa, bizony.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Egy férfi a nászútján otthagyja a feleségét Olaszországban, mert a gyerekkori szerelmét véli felfedezni az utcán. Egy szerelem, ami nem is annyira a nőért van, hanem inkább az elveszett fiatalságáért, azt kutatja, keresi egész Olaszországban. A regény végén kopogtat az ajtaján a nő, akit úgy keresett, de arra már belefárad mindenbe. Csodálatos regény, imádtam már a főiskolán is, most is imádom. Miért nem filmesítik már meg végre? Szeretném úgy is átélni. Van kiút a gyermekkor emlékeiből? Meghatározhatja-e az egész további életünket néhány kamaszkori kaland? Gyönyörű történet sok-sok tragikus fordulattal.
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Na, jó, ez egy kicsit unalmas olvasmány. Ugyanis nem történik benne semmi érdekes. Két öreg pasi végigbeszélget egy estét, nagyokat elmélkednek a régi életről és közben-közben kiderülnek dolgok. Például, hogy egyikük a másik feleségét meg akarta szöktetni méghozzá úgy, hogy lelötte volna a férjet. De az utolsó pillanatban meggondolta magát. Gyáva volt. Most ezt a gyávaságot kéri számon az egykori barát, a férj. Nagyon szép leírások vannak ebben a regényben és nagyon nagy gondolatokat, szeretem Márai írásait, tőle érdemes még a Füves könyvet is elolvasni, abban is mindig találok olyan gondolatokat, amiket aztán én is tovább gondolhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése