Ahogy talán már megszokhattátok, újra jelentkezik Fanni, Ica és Viki, a Könyvmolyképző Kiadó három friss írója, közös rovatukkal, a Gondolathármassal. Fanni javaslatára ez alkalommal a címek választásáról, megtalálásáról írunk nektek. Ha az én bejegyzésemet elolvastátok, látogassatok el Helena Silence és Kemese Fanni blogjára is!
http://helenasilence.blogspot.com
http://kemesefanni.blogspot.com
Cím nélkül
A jó cím már pedig elengedhetetlen. (Ahogy a jó írói (ál)név
és a borító sem hanyagolható el.) Ez a három dolog ugyanis, ami először megfogja
az olvasót, az ajánlás, a fülszöveg, a tartalom és minden más csak ezután
következhet. Ezért a borító és az írói nevünk mellett vagy még inkább előtt, a
legfontosabb a cím megtalálása. Mert hogy megvan az, valahol biztosan, de nem a
mi fejünkben. Keressük és kutatjuk, mert sok múlik ezen, hiszen ezt a nevet az
elkövetkezendő hónapokban, években több ezerszer fogjuk kimondani, leírni. Nem
jó választás például a Carl Siegfried, avagy a római birodalom tündöklése a
huszadik század második felének függvényében a posztmodernitás szemével. Mire
kimondjuk, pont lement a Nap… A címválasztásnál nagyon könnyű hibába esni, nem ez az egyetlen pont, ahol elvérezhetünk.
A szív, A szerelem, A csalódás sem a legjobb választás,
túl semmitmondóak, ez szinte minden regényben megtalálható, nem tudunk meg
semmit a történetről, nem csábít el minket. A közhelyeket is érdemes kerülni: Az
élet sója, A szerelem diadala és a Csókok tengere. Lehet, hogy amúgy irodalmi Nobel-díjas történetet írtál, de a címmel agyonütöd az egész sztorit. Ha például Kertész Imre a Sorstalanság helyett a Egy zsidó fiú a lágerben címet adja, nem biztos, hogy ekkora sikert ér el a könyvével.
Szeretem az olyan címeket, amelyek nem utalnak a könyv
történetére közvetlenül, inkább a hangulatára, ilyen például az Alkonyat vagy az Elfújta a
szél. Vagy amikor egy jelképet ragadunk ki a történetből: Szabó Magda Az őz
című regénye nem egy természetrajz az erdő vadjairól, hanem egy szeretetet
mindenféleképpen nélkülöző nőről szól, akinek a boldogtalanságát és a szeretet
utáni sóvárgását szimbolizálja az őz, amelyet mindig irigyelt az
osztálytársától, annyira, hogy inkább ellopta és elpusztította, minthogy másé
legyen.
Azokat a könyveket, amelyeknek egy név (személynév vagy
helységnév) van a címében, mindig sokkal fontosabb a történeten túl a jelzett
személy vagy a földrajzi hely. Mondjuk a Doktor Zsivágó vagy a Jane Eyre is egy
jellemfejlődésről (többek között) szóló regény. Kemese Fanni regénye, A napszemű Pippa Kenn is ehhez a kategóriához tartozik, annyival megspékelve a dolgot, hogy a napszemű jelzőtől felkapja a fejét az olvasó: az meg milyen? Máris elértük, hogy belelapozzon a könyvbe. Helena Silence Enigmája arról a házról kapta a nevét, amiben Lena menedékre talál. Ez a ház és persze az ehhez kapcsolódó különleges erő a regény központi témája és problematikája is egyben. (Az egyik legjobb cím, amivel a Könyvmolyképző Kiadónál találkoztam, a Tizenhárom okom volt. Ezernyi kérdés merül fel bennem a hallatán.) Mindkettőt jó választásnak tartom, mert nemcsak frappánsak és egyediek, de felkeltik a kíváncsiságot. És itt el is jutottunk a lényeghez, hiszen ez a cím legfőbb szerepe: a figyelemfelkeltés.
Nem akarok irodalomelméleti vagy kreatív írás órát, inkább
elmondom azt, én hogyan adok címet az írásaimnak. A Szívritmuszavar címe
azonnal megvolt, kiugrott a fejemből, maradt is, mindig így beszéltem róla,
furcsa lett volna, ha kérte volna a kiadó, nevezzem át. A cím egyébként egy
jelenet alapján jutott eszembe, ahol a lány egy szívritmuszavarral magyarázza
az őrült dobogást, ami majdnem felszakítja a mellkasát. A szívritmuszavar egy
létező betegség, nekem is ilyenem van, szerencsére nem súlyos, teljesen együtt
lehet élni vele, ha enyhe, gyógyszeres kezelést sem igényel. De a
szívritmuszavar a valós élettani jelentésen túl egy szimbolika is egyben: a
szív, mint a szerelem jelképe, hiszen a vágy érzésére hevesebben dobog vagy
éppen úgy érezzük, kihagy. Maga a ritmus
a lány életére felel, hiszen eddig azonos ritmusban, kiszámíthatóan telt az
élete, aztán jött a fiú. Na, igen, ő volt a zavar!
Szeretem, ha egy cím többet mond a szó egyszeri
jelentésénél, ha van mögöttes tartalom, ami nem biztos, hogy az olvasó számára
azonnal egyértelmű és megfejthető, van, hogy csak a könyv végén nyeri el új
értelmét. Egyfajta rejtvény, vagy hogy maradjunk az irodalomnál, szinte már-már vers mögöttes
tartalommal. A Szívritmuszavar
folytatásához is ilyen címet keresek, több jelölt is van, de a győztest még nem
találtam meg… Továbbra is várom az ötleteket, talán akkor majd könnyebb lesz, ha kerülnek fel részletek a könyvből, de ez majd csak a szerkesztés után lesz.
