Sok-sok miért...

Melinda azt kérdezte tőlem a facebook-on, hogy mi motiválta a könyvem megírását és milyen terveim vannak a jövőre nézve.
Amikor átéltem ezt a nyarat, nagyon nehéz időszakon voltam túl. A főiskola véget ért, a barátommal szakítottam, nem volt még munkám, és a fiú, akibe szerelmes voltam, nem engem választott. Valahogy a barátaimmal sem találtam meg a közös hangot, egyedül éreztem magam. El akartam mondani nekik, de valahogy nem tudtam szavakba önteni, miért vagyok olyan rosszkedvű. Akkor rájöttem, bár beszélni nem tudok róla, írni igen. Kiírtam magamból a fájdalmat, de a sok szépet is, ami történt velem és úgy éreztem magam, mint aki meggyógyult.
Többen írták már, hogy szomorú a könyvem, pedig amúgy én egy nagyon vidám lány vagyok. Mindkét állítás igaz. Azt gondolom, hogy mindenkinek az életében vannak nagyon nehéz időszakok, az enyém ez a nyár volt, amikor kislányből nővé értem. Mert nem a test nő csak felnőtté, hanem a lélek is és az enyémnek akkor volt itt az ideje. Hálás vagyok ma már azért, ami akkor történt velem és nem csinálnék semmit sem másképp. A második rész, majd meglátjátok, sokkal bizakodóbb, pozitívabb hangvételű lesz.
És hogy milyen terveim vannak a jövőre nézve? A második része a Szívritmuszavarnak mindenképpen. Ez már a részemről nagyjából kész van, még a címen meditálok. Utána pedig egy teljesen új történettel szeretnék majd foglalkozni. Ez is szerelmes történet lesz, de a középpontban egy fiú lesz ezúttal és egy időben való ugráláson alapuló kapcsolat. Nagyon érdekes lesz, majd meglátjátok! Jelenleg ezen dolgozom és már nagyon várom, mit szóltok majd hozzá. Ötleteim a későbbiekre is vannak, de ezek inkább csak morzsák, egyelőre semmi konkrétat nem tudok. Én úgy vagyok vele, hogy az élet majd elém sodorja a történeteket, amiket meg kell írnom.

Nagyon boldog új évet és sok olvasást kívánok minden kedves olvasómnak! Várom a további kérdéseket az új évben is. :-)