Nyugaton a helyzet változatlan

Még magam is megdöbbentem, amikor láttam, hogy milyen régen írtam bejegyzést. De persze nem töltöttem tétlenül az időt :-)

Túl vagyunk egy durva lakásfelújításon (leginkább egy eposzhoz vagy még inkább tragédiához tudnám hasonlítani az elmúlt heteinket :-)), én pedig ezerrel verem a billentyűzetet azóta (akkor is amúgy a legnagyobb káosz és por közepén körbe véve érdeklődő tekintetű munkásokkal).
Készül ugyanis egy kézirat, de erről egyelőre még sokat nem árulhatok el. (Azért majd képeket teszek fel később és lehet találgatni, jó?) Szóval nagy munkában vagyok. Négy-öt óra írás után úgy kell leszedni a laptop billentyűzetéről és ezután már csak halkommunikációra vagyok képes (nagyra nyitott, semmibe révedő szemek és szájtátogatás).

A kezemet pedig borogatom, hogy még bírja ki a végéig.
A Bogozd ki-t jegeltem egyelőre, mert még nem tudtam kibogozni :-) Ugyanis egy másik történet most sokkal jobban izgat (emiatt van ugye a borogatás).

Az alábbi képen jól látszik az elgyötörtség :-)

De ez az unalmas része, jöjjön az érdekesebb: két játék is folyt/folyik egymás után a nyereményeimért. Az egyik Deszy oldalán volt található, aki egy nagyon kedves és ügyes lány, emellett pedig hihetetlen jó blogger, én is követem az írásait. Ez a játék hamarosan véget ér és nyertest hirdetünk. De azért csak kattintsatok rá, mert játék nélkül is érdemes felkeresni az oldalt: (http://www.deszy-konyv.hu/)

A másik játék egy karácsonyi novellámért folyik, amit személyre szabottan a nyertesnek készítek el, mert egy olyan nevet írok bele, amit ő kér tőlem. Ez a novella sehol sem fog megjelenni és csak a nyertesnek küldöm el, igazi személyre szabott ajándék lesz. Amúgy a játék nemcsak az én nyereményemért fog folyni, más írók is ajánlották fel ajándékokat. Hamarosan írok oldalcímet is, hol találjátok ezt a lehetőséget. :-)

December 13-án pedig megjelenik egy nagyon kedves írótársam regénye, ő Rácz-Stefán Tibor, akit a Media Addict oldalról ismerhettek. A regény címe Fogadj el!, de hogy miért is különleges ez a regény a számomra, na, azt majd később megtudjátok... :-)

Addig is egy nagyon vicces összeállítást olvashattok ezen a linken, ha tudtok egy kicsit angolul. Igen, néha tényleg ilyen arcot vágnak az írók:

http://www.kaylahollatz.com/2014/09/15-things-to-never-say-to-writer-gif.html

Az írás az élet

 Sokat beszélgettem mostanában az írásról barátokkal és írótársakkal, aztán otthon, a szoba magányában továbbgondoltam azt, amiről korábban beszélgettünk. Illetve híres írók önéletrajzát vagy vallomásait is olvastam a témában. Vagyis azt, milyen is maga az írás folyamata és milyennek képzeltem el korábban.
Amikor lelkes amatőr írókkal beszélgetek, mindig kiderül: máshogyan képzelik el, mint amilyen valójában. Ezzel persze nincs is gond, én sem gondoltam korábban másmilyennek, mint ők. Ülni egy kényelmes székben, gőzölgő forró tea az írógép mellett, egy szép kézírással ellátott jegyzettömböt forgatni, doromboló macska a kanapén és az ablakból kilátás a lenyűgöző tájra. Na, persze. Ez minden csak nem valós és nem is termékeny munkakörnyezet. :-)
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen írunk, de az biztos, szükséges a megtörés és a katarzis is a jó munkához. A nagy AHA pillanatok nélkül nem is értékelnénk a végzett munkát, vér és verejték nélkül nem is lenne igazi a büszkeségünk, amikor a friss, nyomdaillatú, még ropogós könyvet a kezünkbe vesszük.
Az írás nemcsak az irodalomról szól, nemcsak az értelmező és helyesírási szótárról vagy a kutatásokról. Az írás a küzdésről is szól, hogy az ember fejlődik és mindig legyőzi újra és újra saját magát. A küzdés pedig maga az élet :-)

Ahogy elképzeljük az írást:

Amilyen általában az év nagy részében:

Leadási határidő előtt:

Amikor nem jön az ihlet:

Amikor betelt a pohár (közel a feladáshoz, valójában pedig a tetőpont előtt):

Nagy megvilágosodás (aztán mégsem jó az ötlet):

Summertime Madness Book kihívás

Ismét egy kihívás, ám ezúttal jég nélkül :-)

Ha követitek a FB oldalamat, akkor láthattátok, hogy a múlt héten Leiner Laura hívott ki engem a jeges vödrös kihívásban (ha még nem, akkor ide kattintsatok), én pedig többek között Rácz Tibor szerzőtársamat, a Media-Addict főszerkesztőjét. 
Tibi persze nem maradt adósom, ezért most ő hívott ki engem, igaz, ehhez nem kellett úszógumit húznom. :-) (erről lenne szó)

Ahogy azt illik, teljesítem a kihívást, jöjjenek az én válaszaim!

1. Mutass egy nyárias borítójú könyvet!

A Szívritmuszavar és a Hanna örök borítója is nagyon téli hangulatú, amit nem bántam, mert télen jelent meg mindkét könyv, viszont a történetek nagyobbik része nyáron játszódik. Ezért én korábban mindig nyári témájú borítóval képzeltem el a könyveimet.

Ha nyári témájú borító, akkor egyértelműen Marcsi és a nyári kalamajka. Kozári Dorka mesekönyve kedves a szívemnek, mert még megjelenés előtt olvashattam és Dorka kért is ajánlást tőlem a könyvbe. Amúgy pedig nagy cicabolond vagyok és egy Marcsihoz cseppet sem hasonlító undok, beképzelt és önző macska gazdája :-P A borító egyszerű, vidám és szerintem nagyon csalogató a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt.

 

 

2. Válassz egy kitalált helyet, ami tökéletes célállomása lenne a nyári vakációdnak!

Avonlea természetesen. Mivel még nincs iskola, valószínűleg Anne sincs ott, valahol nagyokat sétál Gilberttel vagy éppen Dianaval. Beugranék egy sütire Marillahoz, pletykáznék egyet Rachellel, aztán megvitatnám az idei termést Matthew-val.

 

 

3. Éppen a nyári vakációdra mész és a repülőgépen ülsz. Egy olyan könyvet akarsz olvasni, ami egész úton kitart. Melyik regényt választanád?

Nem nagyon tudok utazás közben olvasni, mert megszédülök, ha sokáig lefelé nézek. De ha a fejem fölött tartom a könyvet, akkor jó, viszont ehhez egy viszonylag vékony könyv kell. Nem olyan rövid, de egyszer Pécsről hazafelé tartva ezt a könyvet olvastam el és jobb útitársat nem is kívánhattam volna magamnak. Bármikor újraolvasnám, mert csodálatos. Gabriel García Márquez - Szerelem a kolera idején.

 

 

 

4. Nyári szomorúság gyötör – melyik vidám könyvvel csalnál mosolyt az arcodra?

Azt hiszem, a Bábellel. Nagyon szerettem a SZJG-t is, de azt nem a humora miatt elsősorban, pedg abban is nagyon jó volt. A Bábel sokka ütősebb, viccesebb és frappánsabb szerintem. Sírva nevettem annál a résznél, amikor egy hobo a Talált tárgyak sátránál keresi a barátnőjét, akit előző este elhagyott :-) Leiner Laura humora nagyon bejön. Tud valamit, na :-)

 

 

 

5. Éppen a tengerparton ülsz, teljesen egyedül. Melyik kitalált karakter lenne a tengerparti bébid?

Damon Salvatore :-) Nincs kérdés. A világtörténelem legforróbb vérű vámpírja, kétségtelen! Bár nem tudom, hogy egy vámpírnak merném-e azt mondani, hogy bébi :-) (Amúgy is lecsapna Elena, mielőtt igazán összemelegedhetnénk :-))

 

 

 

6. A fagyizás mellé kell egy fagyos, menő haver is! Melyik kitalált karakter lenne a legjobb barátod?
Rory Gilmore, ez sem volt kérdéses. Roryval nagyon sok közös van bennünk, imádunk filmezni, szeretjük a könyveket, az anyánk a legjobb barátnőnk, szeretjük a könyveket, mindig túl komolyan vesszük az életetet és ... azt már mondtam, hogy szeretjük a könyveket? :-P

 

 

7. Oszd meg a nyári őrületet! Taggelj be pár embert!

Én nem taggelek be senkit, inkább kihívok mindenkit, hogy ők is osszák meg velünk a nyári őrületüket és linkeljék be az oldalukat, ha meg szeretnék mutatni! :-)

Már csak pár nap a nyár... :-(

 

 

Blogos díj :-)

Marosi Katalintól kaptam az alábbi blogos díjat, ami a következőkkel jár. Olvassátok!

Aki díjat kap, annak az alábbi szabályokat kell betartani:

 - Írd ki, kitől kaptad.

 - Írj tíz dolgot magadról.

 - Válaszolj a tíz kapott kérdésre!

 - Írj tíz kérdést és küldd tovább a díjat a tíz kiválasztott személynek!

 

Tíz dolog magamról (ez még nem olyan nehéz):

- Nagyon félek a tűtől, ezért nehezen lehet elküldeni vérvételre. Véradásra pedig egyáltalán nem, pedig nagyon szeretnék adni.

- Az óvodában perec volt a jelem.

- A középiskolában az egyik tanárunk két évig Nórának hívott, úgyhogy arra a névre is hallgatok.

- Egyszer búvárkodás közben láttam egy bébi polipot. Azt hiszem, akkor féltem a legjobban életemben.

- Utáltam a tesi órát. Tök béna vagyok minden fajta mozgásos dologhoz :-)

- A magyart viszont mindig is nagyon szerettem. Az érettségimre ezt írta rá a tanár: túlmutat a középiskolás tananyagon. Nagyon büszke voltam rá :-)

- Szeretem a cicákat, mindig is inkább macska, mint kutyapárti voltam. Egyszer megkért egy barátom, hogy sétáltassam meg a kutyáját, de én olyan hülyén fogtam a pórázt (mereven, magamtól messzire eltartva), hogy mindenki rajtam röhögött a sétáltatón szerintem.

- A legrégebbi barátnőmmel a könyvtárban barátkoztunk össze. Előtte nagyon utáltam, mert minden mesemondó versenyt megnyert helyettem :-)

- Szeretem a kemény rock zenét. Úgy szoktam bömböltetni a fülemben az iPod-on, hogy a buszon ijedten néznek rám a mellettem állók.

- Van egy mondásom, ami a legközelebbi barátaimra mind igaz: ha éjszaka közepén felhívnám, hogy kéne az egyik veséd, akkor nem visszakérdezne, hogy miért? Mi történt? Hanem azt kérdezné: a jobb vagy a bal?

 

És Kati kérdései:
1. Mikor kezdtél el írni, és mi volt az a dolog, ami erre rávezetett?

Már írogattam a főiskola alatt is, de inkább cikkeket a suli újságba, aztán később az első munkahelyemen, egy megyei lapnál kisebb tárcákat és jegyzeteket. Az első befejezett történetem a Szívritmuszavar volt, ekkor voltam 24 éves. Hogy mi vezetett ide? Egyrészt egy nyári emlék, másrészt pedig a tény, hogy mindig is szerettem a jó történeteket, hogy imádok olvasni és bennem is élt a vágy, hogy alkossak valamit, amit megmarad.

2. Ki a kedvenc íród?

Könnyű: Szabó Magda.

 

3. Ki a legfőbb példaképed?

Nehéz lenne ide most egy nevet írnom, mert több is van: van, aki az embersége miatt, más az ereje miatt, megint más az írói tehetsége és kitartása miatt. Amúgy elég rossz emberismerő vagyok, ezért nem egyszer volt már, hogy hatalmasat csalódtam olyanban, akiben korábban megbíztam. De egyre jobban sikerül kiismernem az embereket, szóval fejlődök :-)

 

4. Van-e olyan karaktered, akit magadról mintáztál?

Hmm... Igen, volt :-)

 

5. Mi a kedvenc alkotási műfajod?

Újabban nagyon szeretek novellázni. Gyorsabb, ütősebb és kevesebb időt vesz igénybe, mint egy regény, gyakorlásnak kiváló. Minden írópalántának ajánlani tudom!

 

6. Hallgatsz zenét alkotás közben?

Csak álmodozáshoz. Ha írok, még a legyek is kirepülnek a szobából és a szomszéd is lehalkítja a mulatós zenéjét.

 

7. Honnan nyered az ihletet?

Sok helyről: zenéből, filmekből, könyvekből, az életből, barátok elmeséléséből, de még a buszon is mindig figyelek sosem lehet tudni, hogy mit csíp el az ember :-) Amúgy pedig nem szeretek itthon bezárva lenni, mert hiszem: egy író csak úgy tud hitelesen írni az emberekről, a körülötte levő világról, ha maga is benne él és aktív részese. Egy szobából nem tudhatjuk meg, milyen érzés, ha megmásszunk egy meredek falat, ha összeszorítja a hideg víz a tüdőnket, ha elcsúszunk a jégen, ha félrevezet minket, akit barátnak hittünk, ha meg kell siratnunk valakit, akit elvesztettünk.

 

8. Van-e más hasonló hobbid az írás mellett?

Régen sokat rajzoltam, főleg barátokról portrét, de már kevés időm van ilyesmire. Nagyon szeretek barkácsolni és lakást felújítani is. Szívesen töltöm az időmet a barátaimmal, bár már igazi kihívás összetrombitálni a társaságot, annyi helyen vagyunk :-) Szeretek kajakozni, futni, ping-pongozni és sétálni az erdőben.Imádom az állatokat, ezért szívesen megyek ki az állatmenhelyre is. Van egy perzsa cicám, otthon őt kényeztetem.

 

9. A további céljaid mennyiben kötődnek az íráshoz?

Az írás nagyon fontos része az életemnek, de nem az életem. Meghatározza a napjaimat, a szabadidőmet és azt, hogy mit gondolok magamról, de persze emellett még számtalan fontos dolog van. Szeretek új dolgokat tanulni és új emberekkel megismerkedni, szívesen utazok sokat és sokfelé. De mit sem érnének az élmények, ha nem örökíthetném meg őket a regényeimben :-)

 

10. Mik a távlati terveid az írás terén?

Szeretnék még sok-sok könyvet írni. Nem tudom, hogy lesz-e rá lehetőségem, igényelni fogják-e az olvasók, de én nagyon szeretnék. Sok történet van a fejemben, amit papírra szeretnék vetni, remélem, lesz rá lehetőségem. Szívesen kipróbálnám magam más területeken is, megpróbálné dalszöveget, forgatókönyvet vagy mesét is írni. De ezek inkább csak olyan álomfélék :-)

 

 

 

 

Én viszont nem szeretnék megjelölni tíz bloggert, akiknek továbbküldeném a kérdéseket. Túl sok jó blog van és nem tudok csak tizet kiválasztani. Vérezne sokakért a szívem. Inkább arra bíztatok mindenkit, aki olvassa és van blogja, hogy linkeljen be engem és válaszoljon a kérdésekre ő is, ha ír vagy írni szeretne :-)

Nyár, nyár és nyár

  

Mert nyáron minden szebb és jobb. Na, jó, elfogult vagyok, mert nyári gyerek vagyok, ezért sokkal jobban szeretem a nyarat és minden ehhez köthető tevékenységet, mint mások.

Érdekes módon nem azért szeretem, mert a nyári szünetre emlékeztet (én mindig jobban szerettem iskolába járni, nem vicc) vagy mert strandra lehet járni (nem vagyok egy strandolós típus), esetleg a nyaralás miatt (sosem nyáron megyünk).

Kétségtelen, hogy minden évszaknak megvan a varázsa, az októberi színözön a lehulló levelekkel, a decemberi készülődés és várakozás vagy a tavaszi első kabát- vagy sapkamentes nap. Ezek mind-mind csodás érzések és emiatt is nagyon boldog vagyok, hogy olyan helyen élhetek, ahol négy évszak van: nyáron kánikula, télen havazás. Higgyétek el, hogy nekünk ez természetes, de mások mennyire irigyelnek minket érte!

Nyár van, nyár!

De a nyár valami egészen más. Ahogy a SZRZ-ban írtam, akkor történik a legtöbb dolog és a legjobbak is. Ez a nyár is ilyen most az életben. Íróként is egy újfajta magamra találás van éppen soron, ahogy a magánéletemben is. Sok dolgot lezártam, aminek már ideje volt és sok újat megnyitottam, ami már régóta erre várt. Egészen kicserélődtem kívülről és belülről, és ez a folyamat még folytatódik a nyár végéig is.
Jövőre harminc éves leszek, még az is lehet, hogy egészen máshogy fogom szemlélni az életet, mint a húszas éveimben. Ezekről majd később fogok írni nektek bővebben :-) Én azt kívánom nektek, hogy ez a nyár legyen más, mint a többi: szebb, izgalmasabb, kalandosabb és könyvélményekben gazdagabb, mint a korábbiak!

Szívesen veszem, ha nyári könyvélményeiteket vagy olvasmánylistátokat megosztjátok velem. Még nem találtam meg az idei nyaralásra szánt regényeimet :-) Lehet segíteni!

Látta valaki Hannát?

Ahogy ígértem, megírom nektek, hogy szerintem hogyan alakul Hanna élete a regény befejezése után. De először arról, hogy ti mit írtatok nekem :-)

Zsófi szerint Hanna megírja a szerelmük történetét, amit aztán a lánya felnőve elolvas és így szerez tudomást szülei lehetetlen szerelméről. Kata szerint Hanna visszatér Andrejhez és együtt nevelik a két gyermeket, akik mellé újak is érkeznek majd. Szabina úgy véli, hogy Hanna sikeres karriert fog befutni a könyvei által, amikor aztán döntenie a siker és csillogás vagy a gyermekei és a falu csendje között. Bianka szerint is Andrej tér vissza majd Hanna életében, de ezúttal külföldre költöznek és ott fognak majd élni. Alexandra szerint pedig Hanna alapít egy iskolát és ott megtalálja a szerelmet egy jóképű tanár személyében.

Az én elképzelésemmel a legutolsó ötlet egyezik meg majdnem pontosan. A történet 5-10 évvel Ádám halála után játszódna. Én úgy képzelem Hanna jövőjét, hogy továbbra is ott él Csöngén, télen tanít, nyáron pedig szervezi az irodalmi táborokat, így ápolva a férje, a falu és persze Weöres Sándor szellemiségét. A gyermeki lassan nőnek és sokat mesél nekik az apjukról, a történetükről. Aztán érkezik egy új tanár a faluba, aki meg akarja reformálni a tábort és az iskolát is. Ez Hannának persze nagyon nem tetszik :-) Sokszor összeakasztják a bajszukat, de végül persze győz a köztük levő kémia és kiderül, sokkal több mindenben egyeznek, mint különböznek.

Nehezen tudná feldolgozni, hogy egyedül maradt

Én mindig is úgy gondoltam, ha folytatnám Hanna történetét, akkor boldog véget adnék neki ezúttal. Mert Hanna nagyon megérdemli, hogy az legyen. Ádámmal nem lehettek boldogok, mert túl sokat hibáztak ők is és a sors is ellenük, de egy új férfival egy másik kapcsolatban már megkaphatná a tiszta és tökéletes boldogságot :-) Viszont mindenképpen egy teljesen más karaktert adnék neki, mint amilyen Ádám volt. Egy gyakorlatias, talpraesett, az életben tökéletesen eligazodó, humoros, a társaság középpontjában álló és tettre kész férfit, aki először biztosan megrémítené Hannát a határozottságával, de utána megnyerné magának ez a nagyon férfias férfi.

Persze a hangsúlyt nemcsak erre helyezném, hanem arra, Hanna hogyan tudta feldolgozni a veszteséget, ami érte, milyen a kapcsolata a két gyermekével, hogyan éli a hétköznapjait, mikor minden energiájával próbál a munkájára koncentrálni, de hiányzik neki egy társ, akinek a vállára hajthatja a fejét a nap végén.

Hanna a gyermekeivel Csöngén

Ha a könyvek a közösségi média tagjai lennének

Ennek a bejegyzésnek az ötlete nem tőlem, hanem Rácz Tibitől származik (aki szintén kapta valahonnan :-)). A lényeg, hogy az olvasmányainkat egy közösségi médiához hasonlítjuk, az alább látható módon. Igazából egyfajta szubjektív válogatás :-) Tibi bejegyzését olvashatjátok itt, de mások is írtak a témában, keressetek rá! http://media-addict.hu/2014/07/05/ha-a-konyvek-a-kozossegi-media-tagjai-lennenek/

Viszont az ötlet nagyon megtetszett, mert minden, ami az olvasással, könyvekkel kapcsolatos, természetesen nagyon érdekel, ezért gondoltam, én is készítek ezzel kapcsolatosan egy bejegyzést. Hát, íme:

TWITTER: Melyik a legrövidebb kedvenc könyved?
Sohonyai Edit volt a nagy kedvencem gyerekként-kamaszként. Rengetegszer olvastam a Macskaköröm és a Szerelemlék ifjúsági regényét (utóbbi azt hiszem, Engem szeress! címmel jelent még később újra). Vékonyka kis könyv volt mindkettő, órákra nem kötött le, különösen, hogy már akkor is sokkal gyorsabban olvastam, mint a kortársaim. De a fiatalos nyelvezete, a poénjai, a jól megrajzolt karakterei azóta is a fejemben vannak, sőt, bizonyos részeket még ma is fejből tudok :-)

FACEBOOK: Egy könyv, amit mindenki rád akart tukmálni
Csillagainkban a hiba egy ilyen könyv volt. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, de talán pont azért, mert olyan sokan dicsérték előtte nekem és annyian ajánlották, többet vártam tőle. Tetszett a sajátságos megközelítése a témának, nagyon jó ötlet volt egy befejezetlen regényt, mint egyfajta szimbólumot belevinni a történetbe, de aztán a végét mintha elkapkodta volna az író és becsapta volna az olvasót az ígéretével. Másra, többre számítottam, de így is nagyon jó olvasmánynak tartom.

TUMBLR: Egy könyv, amit azelőtt olvastál el, hogy „menő lett”
Lolita az volt bizonyos értelemben nekem és ezt meg is magyarázom azonnal. Az általános iskolámban volt könyvtár is, igaz, csak helyi kis könyvtár, de én ott szívtam magamban a könyvek iránti szeretet édes illatát. Minden nap ott voltam suli után és hétvégén is gyakran. Volt, hogy ott olvastam, de könyv nélkül haza se indultam. A legtöbbször a gyerek és ifjúsági részlegen válogattam, ám egyszer elkalandoztam a felnőtt részleg felé, ahol megláttam a Lolita borítóját és megtetszett. A könyvtárosnő furcsán nézett rám, először ki sem akarta adni nekem, mert 12 éves voltam, mint Lolita a történetben. (Egyébként akkor teljesen más aspektusban is értelmeztem.) De aztán kivehettem és elolvastam. Értettem és imádtam. Szerelem volt első olvasásra.
Aztán majdnem tíz évvel később a főiskolán vettük is, mint regényt az egyik szemináriumon. A csoporttársaim nagy része akkor eszmélt rá, hogy milyen zseniális alkotás, hogy mennyire túlmutat azon, amit lecsupaszítva olvashatunk a fülszövegben és láthatunk a borítón. Én akkor már réges-régen tudtam :-)

 
MYSPACE Egy könyv, amire nem emlékszel, hogy tetszett-e vagy sem
A kis herceg. Ezt is gyerekként olvastam először a barátnőm unszolására. Akkor nem emlékszem, hogy tetszett-e vagy sem, de mivel határozottan nem emlékszem, ezért valószínű, hogy utóbbi. Felnőtt fejjel újraolvasva viszont egyértelműen remek olvasmánynak tartom.

YOUTUBE: Egy könyv, amit remélsz, hogy meg fognak filmesíteni
Szerb Antal Utas és holdvilágja. Kérek egy rendezőt! Most azonnal! Szedje össze a színészeket és azonnal filmesítse meg! Lehetetlen, hogy egy ilyen gyönyörű történetből ne tudjanak egy csodálatos filmet készíteni :-) Sokszor volt már róla szó, hogy megfilmesítik, de aztán mindig elhalkultak ezek a hírek, nem tudom, miért. Én nagyon várom! Tipikusan az a történet, amiben megvan a gyönyörű helyszín, a gazdag és kidolgozott karakterek, a múlt és jelen kapcsolata és persze a történetbeli csavarok is. Nem, nem lenne belőle blockbuster, inkább egy szép tévéfilm vagy egy igényes művészi film. Aki még nem olvasta a regényt, annak tiszta szívből ajánlom, igaz, nem nászútra való olvasmány :-)

INSTAGRAM: Egy könyv, aminek a borítója annyira megtetszett, hogy meg is osztottad instagramon
Nem szoktam képeket megosztani az instagramon, de ez a borító tényleg lenyűgőző, figyelemfelhívó és a történethez is ad egyfajta plusz jelentést. D. Tóth Kriszta - Jöttem, hadd lássalak borítóján egy eltakart szemű fiatal nő látható. A kontyát rossz oldalra kötötték meg :-) A könyvet ajánlás és a borító alapján vásároltam meg. Nagyon szép történet, csodálatos a nyelvezet, amit az írónő használ, de itt is a túl jó ajánlás miatt többet vártam, nem lett a kedvenc könyvem, de mindenkinek ajánlom olvasásra. Egyébként korrajznak sem utolsó.

GOODREADS: Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál
Szabó Magdától nagyrészt bármit, de Az ajtó, Az őz, a Katalin utca, az Ókút és a Régimódi történet az én kedvenceim, no és persze a legismertebb, az Abigél. Egyszerűen nem tudom, hogyan lehet, hogy aki olvassa, az nem lesz rögtön szerelmes a gördülékeny, de igényes nyelvezetébe, a szép történetvezetésbe, a meglepő felütéseibe és a végletekig kidolgozott karaktereibe. Az írónő minden regényében egy kicsit magát írta meg (van, ahol nem is kicsit), akinek egy regénye bejön, annak az összes bejön. Van egy borongós, esőszagú érzete a történeteinek, amit nem lehet minden hangulatban és élethelyzetben olvasni, de a megfelelő körülmények között pótolhatatlan kincsek. Én úgy vagyok vele, mint egy tábla csokival: egyszerre falnám be az egészet legszívesebben, másrészt pedig tartogatnám és húznám a kóstolással az időt, ameddig csak lehet, hogy minél tovább tartson. Nagy bánatom, hogy még élt és járt is a szülővárosomban, Zalaegerszegen, amikor már én is felnőtt voltam, de akkor még nem olvastam a könyveit és így nem is rajongtam érte. Pedig egy dedikált könyv most mekkora kincs lenne a számomra :-)

 

 

 

Olvastátok valamelyik könyvet? Ha igen, mi volt a véleményetek róla?