Karácsonyig még elkészülhet...

Közeleg a karácsony és biztosan mindannyiotoknak van a szívében olyan személy, akit szívesen megajándékoznátok, legyen szó akár osztályban való névhúzáson alapuló ajándékozáson, akár családtagnak kedveskednétek valamivel. Amit én ajánlok nektek, az egy zokniból készíthető hóember, amit én magam is elkészítettem a napokban a barátaimnak, akik - állításuk szerint - nagyon örültek neki. :-) És hogy hogyan készül? Hát ilyen egyszerűen:

 

Készítsük elő a szükséges kellékeket. Rizs, mint töltő anyag, egy darab fehér, belül bolyhos (tehát téli, vastag) fehér zokni, olló, erős, fehér zsineg, díszítésnek: gombok, szalagok, hungarocell hópelyhek és gyöngyök (nagy fekete a két szemnek és egy hosszúkás narancsszínű az orrnak). Apró trükk: én egy régi zoknin kipróbáltam a hóembert, hogy biztosra menjek majd az új zoknival.

 

A látott módon ketté kell vágni a zoknit. Én a legnagyobb francia sportáruház egyik zokniját választottam (amelyik az ütős sportok osztályán található).

 

Kifordítottam a szárát, a zsineggel megkötöttem a vágott végét szorosan. Aztán visszafordítottam, és megtöltöttem rizzsel. Megráztam, aztán újratöltöttem újra. A végét megcsomóztam, szorosa kötöttem.

 

Ezután elválasztottam a testet a fejtől egy sállal, ami az én esetemben egy díszszalag volt, amit a méteráru boltban választottam. De persze, ha van otthon rongyoszsákotok, onnan is tudtok egy szép anyagdarabot választani.(Ha szalagot választotok, akkor ragasztóval kenjétek be a két végét, így nem bomlik tovább a vágott anyag.)

 

A zokni orrát levágtam, hogy sapka formát kapjak. Ti hagyhattok hosszabbat is, én a feliratozás miatt nem tudtam. :-) Ezt hozzávartam a fejhez, hogy ne mozduljon el, de anélkül is stabilan ül. A hópelyhet a sálhoz, a szemeket a fejre varrtam.

 

Két szép gombot a hasára varrtam, amitől még hóemberesebb lett.

 

A hóembereket számtalan variációban el tudjátok készíteni.

 

És íme a kész hóemberkék. Ha videós segítségre van szükségetek, én innen lestem el a technikát.

 

A hat darab nem több, mint másfél óra alatt készült el, úgyhogy igazán se időt, se különösebb kézügyességet nem igényel. Bátran készítsétek el és lepjétek meg vele, azt, akit szerettek, mert adni jó! :-)

 

Jó készülődést és szép adventet kívánok nektek!

 

Sok puszi: Viki :-)

Magam alatt vagyok dalok Top10 (+5)

Készült még régebben egy top 10-es listám a legromantikusabb filmekből, amiket láttam és szívesen ajánlok nektek. Úgy gondoltam, hogy megcsinálom ennek a dalváltozatát is: 10 (+5) magyar dal, amit muszáj meghallgatnod, ha összetörött a szíved.

 

Ezeket a dalokat csak szigorúan szerelmi bánat esetén érdemes meghallgatni, akkor fejtik ki bizonyítottan a legjobb hatásukat. :-)

15. Zséda: Mindhalálig mellettem
Ez amolyan bemelegítés, amikor még nincs minden veszve. Inkább álmodozáshoz, tervezgetéshez ajánlom, amikor még kialakulóban van minden. A hangulata lehet vidám és szomorú is, úgyhogy igazi jolly joker.
14. Puskás Peti: Csillagok
Szép a klip, a zene és szöveg is. Az énekes hangja remekül passzol hozzá. Esős vasárnapokon, forró tea mellé kötelező darab, remekül lehet rá búsulni.
13. Crystal: Amíg csak élek
Bocsánat, ez személyes érintettség. Erre a dalra táncoltam az utolsó táncomat az apukámmal éjfél előtt a lakodalomban. Sírás garantálva.
12. Halott pénz: Nem érinthet meg
Szeretem ezt a dalt, akkor is hallgatom, ha jókedvem van és egyáltalán nincs min búsulnom, mert baromi jó.
11. Ágnes: Tétova óda
A Radnóti verset már az iskolában is szerettem, de így, feldolgozva még inkább a kedvencem lett. Olyan kellemes a dallama, annyira énekelhető, hogy újra és újra a lejátszó ismétlés gombjára nyomok. Bár alapvetően egy viszonzott szerelemről szól, de a halál sugallata mégis szomorúvá teszi a hangulatot.
10. We are Rockstars: Én leszek minden
Ez nem a reményvesztett szerelem dala, hanem inkább a tehetetlen dühé. Igazi tombolós, ágyon ugrálós, párna verős szám.
9. Nagy Adri: Rohanó szerelem
Viszonylag friss szám, de abszolút erős a mondanivalója. Kellemes énekhang és fülbemászó dallam, remekül passzol a borongós hangulathoz.
8. Ákos: Keresem az utam
A szám maga is nagyon erős, de ha a klippel együtt nézed/hallgatod, akkor elemi erővel dönt le a lábadról. Nem csak szerelmi bánatra jó, inkább olyan elegem van a világból és ki akarok rohanni belőle - érzés sugárzik belőle.
7. Keresztes Ildikó: Legyen most más
A Lora című film zenéje, amire teljesen véletlenül bukkantam rá még pár éve. Ha egyszer bejutnék egy énekes tehetségkutatóba és nem lenne olyan hangom, mint a nagy kék bálnának, akkor biztosan ezt a dal énekelném a zsűrinek. :-) (ezzel azt akartam mondani, hogy remekül énekelhető, feszültséglevezetésként is)
6. Quimby: Most múlik pontosan
A feldolgozások is nagyon jók, de nekem mégis az eredeti a kedvencem. Ennél a dalnál a szöveg az, ami igazán jó és szerintem ezerféleképpen értelmezhető, mégis örök mondanivalójú dal. Simán sírós dal.
5. Mester Tamás: Altass el
Egy viszonylag régi dal, de nem lehet megunni. Szép az eredeti és az újabb, kicsit felpörgetett verziója is. Szeretem a gitárszólóval kezdődő dalokat, ennek a dalnak pedig különösen jellegzetes az akusztikus kezdése. Elég mellé a szerelmedre gondolni és már folynak is a könnyek.
4. Ágnes: Szeretők lázadása
Szeretem Ágnes dalait, ez nem titok, különösen a megzenésített verseket, ahogy ezt az József Attila feldolgozást is. Akárhányszor meghallgatom, mindig a sírás kaparja a torkomat, annyira szép minden sora. Érdekes, hogy ha a verset olvasom magában, akkor nincs meg ez a hatás. Tudd valamit a csaj, na.
3. Caramel: Lélekdonor
A dallam és a szöveg is nagyon rendben van. Lehetetlen nem szeretni. Lehetetlen nem zokogni közben, ha szerelmi bánatunk van.
2. Kimnowak: Gyémánt
Nem mai darab, de időtlen és mindig elcsodálkozom rajta újra és újra, milyen szép. Akár egy vers.
1. Ákos: Minden most kezdődik el
Ennél nincs is jobb. Egyszerűen minden a helyén van ebben a dalban, imádom minden sorát. Egyszerre reménytelen és bíztató. Hibátlan. Amúgy is ajánlom Ákost, gyakorlatilag olyan, mint a pálinka: minden nyavalyát gyógyít. :-)

 

Szeptember elején

Imádom a szeptembert. Én mindig is szerettem iskolába járni, ezért az ősz kezdete nem töltött el szomorúsággal soha. Szerettem az új tankönyvek illatát, bekötni őket szép, színes papírba, ráírni a nevem és elhatározni, hogy idén tényleg nagyon szépen és lassan fogok írni, úgy, ahogy az a vadiúj könyveimhez, füzeteimhez illik. Ez utóbbit az első egy-két napig tudtam is általában tartani. :-)
Most már ugyan nem járok iskolába, de az ősz szerete és a valami újnak az ígérete, még mindig velem van ilyenkor. Nyári gyerek lévén a nyarat is imádom, de ahogy véget ér, nem múlik el valami, hanem kezdődik.

De a kezdetek mostanában amúgy is nagyon foglalkoztatnak. Hogyan kezdődhet egy jó történet? Mert a kezdet az nagyon fontos, megad egy alaphangulatot és ha még annál is jobb, akkor rögtön beszippantja az olvasót.
Anno a Szívritmuszavar így kezdődött: A legtöbb embernek, ha ideges, izzadni kezd a tenyere, vagy éppen az ásítás tör rá, esetleg a remegés. Ő ebben is kilógott a sorból.

Én így próbálkoztam. De nézzük, hogyan csinálták a mások.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
A tábornok délelőtt sokáig elmaradt a présház pincéjében. Hajnalban ment ki a szőlőbe a vincellérrel, mert két hordó bora erjedni kezdett. Tizenegy elmúlt már, mikor végzett a palackozással, s hazaért. A nedves kövektől dohos tornácon, az oszlopok alatt vadásza állott, és levelet nyújtott át az érkező úrnak.

Bartis Attila: A nyugalom
Szombat délelőtt tizenegykor volt a temetés, bár jobb szerettem volna várni vele még legalább néhány napot, hátha megjön Eszter, de felárért sem vállalták tovább a fagyasztást, valami új szabályzatra hivatkozott a nő az irodában és kérdezte, hogy miért nem hamvasztatom el, az olcsóbb is, meg sokkal praktikusabb, akkor olyan időpontot választhatok, ami mindenkinek megfelel a családban, amire csak annyit mondtam, hogy nem égetem el az anyámat, inkább legyen szombaton, és kifizettem a háromnapi tárolást előre, amit számlázott, aztán beírta a szállítók könyvébe, hogy hétszáznégy-koporsós-szombat-Kerepesi, majd elém tett valamilyen papírokat és mutatta golyóstolall, hogy hol írjam alá.

Jack Kerouac: Úton
Nem sokkal azután ismerkedtem meg Deannel, hogy az asszonnyal különmentünk. Súlyos nyavalyából lábaltam kifele - nem is részletezem most. Keserves huzakodásainkank is köze lehetett hozzá, elég annyi, s hogy az érzésem az volt, hogy pusztul a világ. Dean Moriarty felbukkanásával új életem kezdődött.

Stephenie Meyer: Alkonyat
Sosem tűnödtem azn, hogyan fogok majd meghalni - bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a gondolattal, biztos nem így képzelem.

Szerb Antal: Utas és holdvilág
A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.

L.M. Montgomery: Anne otthonra talál
Msr. Rachel Lynde háza éppen ott állt, ahol az Avonleabe menő út egy égerfákkal és fuksziával szegélyezett völgybe ereszkedik le, amelyet a régi Cuthbert-birtok melleti erdőben erdő patak szelt át, erről pedig úgy hírlett, hogy jóllehet a forrásánál még zabolátlanul knyargott, és folyását sötét titkokat rejtő tavacskák és zuhatagok törték meg, a Lynde-völgybe érve lecsendesült és jó magaviseletűvé szelídült, hiszen még egy patak sem csoboghatott úgy el Mrs. Rachel küszöbe előtt, hogy illő tiszteletben ne tartsa a jó modort és az illemszabályokat.

Emili Bronte: Üvöltő szelek
Az imént tértem haza, földesuramat látogattam meg, egyetlen szomszédomat - mással nem kell bajlódnom. Ez aztán a gyönyörű vidék! Alig hiszem, hogy egész Angliában ehhez fogható zugra bukkanhattam volna, távol a társaság zajától. Az embergyűlölő paradicsoma, és Heathcliff úrban méltó páromra akadtam, hogy osztozzunk a remeteségben.

Borisz Paszternak: Zsivago doktor
Mentek és mentek és énekelték a Nyugodjék békében-t, és amikor megálltak, úgy tetszett, hogy a lábak, a lovak, a szélpatakok makacsul továbbéneklik. A járókelők félreálltak a menet útjából, számolgatták a koszorúkat, keresztet vetettek. Kíváncsiak nyomultak be a processzióba, kérdezgették:
- Kit temetnek?
- Zsivagót - felelték nekik.
- Aha. Akkor már már érthető.
- De nem a férfit. Az asszonyt.

Szabó Magda: Az őz
Hamarabb akartam jönni, de meg kellett várnom Gyuricát, és tudod, hogy ő mindig mindenhonnan elkésik. Azt mondta, kilencre jön, aztán tizenegy is elmúlt, mire láttam belépni a kapun. Gyuricáról mindenki azt hiszi, hogy népnevelő vagy folyóiratügynök, hiába van orvosi táska a kezében.Megállt az udvar közepén, hunyorgott, kereste a a 39-es számot, ahova hívtuk, az asszonyok bemenekültek előle a folyosóról, és becsukták az ajtót.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.

Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Mit nem fogok? Heti tizennégynél több alkoholegységet inni. Dohányozni. Pénzt pazarolni: makarónigyúrókra, fagylaltgépekre és egyéb sohasem használt konyhai felszerelésekre, olvashatatlan szerzők polcón jól mutató könyveire, szexis alsóneműre, mert céltalan, lévén, hogy nincs fiúm.

Van, amelyik egyből a történet közepébe vág bele, van, amelyik a történet végére ugrik, s olyan is, amelyik egészen messziről, egy látszólag oda nem illő gondolattal indít. Ami viszont közös bennük, hogy az első néhány mondat minden esetben megadja a mű alaphangulatát. Hiszen, ha olvastátok ezeket a könyveket, akkor biztosan tudjátok ti is, hogyan folytatódik, pontosabban végződik majd a történet. És igen, már az első sorokban is ott van az írói ígéret az olvasónak, hogy mire számíthat a további lapokon.

Dolgozom egy kéziraton, ami jelen állapotában így kezdődik: Magára, az ütközésre nem emlékszem, csak arra, ahogy elkezdett leülni a por, és azzal együtt fokozatosan erősödött fel a körülöttem lévő sírás és a hörgés hangjai.

Vajon hogyan folytatódhat? :-)

Hirtelen harminc (II. rész)

Azért így kimondva, valljuk be, elég soknak tűnik. Például (fagylalt vagy szilvás) gombócból garantált hascsikarás, de napból is sok, mert az már egy hónapot ad ki. De mondjuk cipőből simán el tudok képzelni harmincat, ahogy harminc szál virág sem tűnik soknak egy csokorban. Harminc évesnek lenni eléggé kettős érzés. El is mondom nektek, miért. :-)

Az ember gyakran lép új szakaszba az életébe, mert új munkahelye lesz, mert elköltözik vagy éppen férjhez megy, de az életkor ritkán esik ilyen vízválasztó időszakra. Azzal, hogy az ember harminc évesként először felkel, nem változik semmi (bármennyire is riogattak vele, a derekam nem fáj :-)). Én abban hiszek, hogy változni majd az fog, amit én eldöntök, hogy megváltoztatok. Viszont az is igaz, hogy a huszas éveim elmúltával van, amit örökre hátrahagyok és ami már nem jön vissza. De ezt könnyedén kiküszöbölhetjük, ha az új felé tekintünk és nem hátra a régi irányába.

Ha baráti beszélgetésnél szóba jött, mindig azt mondtam, hogy, ha választhatnék egyetlen egy kort, akkor én 16 éves szeretnék lenni egész életemben. Az egy elég mozgalmas időszak volt :-) Valójában viszont nem választanék kort, mert mindegyiknek megvan a maga varázsa és bája. Sok mindenem megvan most, amiről tizenhat évesen még csak álmodni sem mertem, míg néhányat pedig elvesztettem, amik még tizenéves koromban megvoltak. Bánni felesleges bármit is.

Amikor megírtam a Szívritmuszavart és kitaláltam hozzá a kerettörténetet, amiben a már harminc éves Hanna elmegy a verses kötetének a bemutatójára és ott találkozik újra, hét év után Ádámmal, úgy gondoltam, hogy az egy elég távoli időpont lesz mindkettejüknek a kéziratban, hogy sokat változzanak, de az érzéseik mégse halványodjanak el. Amikor írtam a regényt, még nem voltam huszonnégy, most viszont már harminc vagyok. Sokat változtam és nagyon sok mindenben még mindig ugyanolyan vagyok, mint régen. Jó érzés harminc évesnek lenni és jó érzés továbbra is nektek írni. :-)

Akkor, 2008-ban, ilyen volt:

 

 

Csöngei történetem hét éve játszódott. Örömmel látom, hogy azóta sem állt meg az élet sem a faluban, se a főiskolán (bocsánat, most már egyetemen). Remélem, hogy még mindig ugyanolyan csípősek a nyári hajnalok ott, ugyanolyan jól lehet ülni a puha fűben és a Nap még mindig pirosra harapja az ember bőrét.

Azzal, hogy eljöttünk mi onnan, semmi sem változik. Mert mindig lesz majd egy lány, akinek a szíve ritmuszavarosan dobban és mindig lesz majd egy fiú is, aki meghallja ezt a dobbanást.

Happy harminc

Úgy gondoltam, hogy idén először nem fogok dolgozni a szülinapomon hosszú évek óta. Iskolás koromban ez nem volt nehéz, mert nyári gyerek lévén mindig a szünidőre esett a szülinapom. Az első évben, amikor elkezdtem dolgozni, furcsa is volt, hogy aznap is dolgoztam, de aztán megszoktam az elmúlt években. Idén viszont, Andi barátnőm tanácsára, szabadságot vettem ki, hogy méltó módon megünnepeljem a harmadik X eljövetelét. Amikor a férjem megkérdezte, hogy mivel tölteném ezt a szép napot, elkezdtem neki hadarni az ötleteimet, miközben ő a szemét forgatta.
- Ezt mind egy nap alatt? Legalább szedd pontokba.
És ezzel egy remek ötletet adott nekem. Ezért idén a szülinapomra azt terveztem, hogy megvalósítom a TÖKÉLETES NAP-ot. Persze, nem hiszem, hogy lenne tökéletes nap, minthogy semmi sem tökéletes, de abban hiszek, hogy egy nap csinálhatnák csak olyan dolgokat, amikhez kedvem van és amik jókedvre derítenek. És pontokba szedtem. :-) Még pedig harmincba. Úgy gondoltam, talán érdekelhet titeket is, ezért leírom ide is. Szabadon csökkenthető és bővíthető, cserélhető. Ha tartatok magatoknak ilyen szuper napot (aminek nem kell a szülinapotokra esni feltétlenül), akkor írjátok meg nekem, esetleg küldjetek képet is hozzá! :-)

Íme a lista:
1. A szokott telefonos csicsergő jelzés helyett a kedvenc dalom ébreszt.
2. A kedvenc reggelim az ágyban elfogyasztva (bundás kenyér, paradicsom, tea :-)).
3. Madarak öltöztessenek fel (ezt a Disney mese óta ki akarom próbálni).
4. Írni egy verset arról, milyen harmincnak lenni.
5. Felolvasni a kedvenc versem hangosan (először ki kellene választani egyet, nagyon nehéz).
6. Írni egy levelet a negyvenéves kori önmagamnak és odaadni anyunak, hogy őrizze meg és majd adja oda 2025-ben.
7. Fejen állni vagy gyertyában. Amelyik összejön.
8. Megsimogatni a cicámat és halálra szorongatni szeretetem jeléül.
9. Elmenni gokartozni és addig nyomni a pedált, amíg ki nem fogy a benzin. Vagy amíg össze nem töröm magam.
10. Magamra fújni a kedvenc, méregdrága parfümömet valamelyik drogériában.
11. Visszaadni abból a sok szeretetből, amit kaptam életem során (állatmenhelyre viszek tápot, a gyermekotthonba pedig a régi, kinőtt ruháimat).
12. Felhívni a nagymamámat és beszélgetni vele csak úgy. Értékelni, hogy még velem van és remélem, még sokáig itt lesz velem. Felidézni vele a gyerekkori pillanataimat. A kevésbé cikiseket.
13. Élni a hobbimnak egy kicsit (lakásfelújítás és barkácsolás).
14. Vásárolni valamit, ami teljesen haszontalan és felesleges. Csak úgy.
15. Apának és anyának megköszönni, hogy be mertek vállalni. Anyuval újra elmeséltetni azt az éjszakát (apu nem emlékszik semmire :-)).
16. Kedvenc elfoglaltság: moziba menni.
17. A moziban nachost enni.
18. Ja és Coke zero-t.
19. Kitalálni egy szót, ami eddig még nem létezett.
20. Fotót csinálni magamról, hogy néztem ki pontosan harminc évesen.
21. Csak úgy megnevettetni egy idegent.
22. Zárásig nézegetni a könyvesboltban. Hazafelé még az antikváriumba is benézni.
23. Meghozni egy döntést, amit már régóta halogatok.
24. Önfeledten táncolni otthon a legtáncosabb dalra (Happy vagy a Weapon of choice).
25. Esti fürdő relaxáló zenére mécsesek fényénél.
26. Váll és hátmasszázs. Sőt, karmasszázs is. Mégiscsak író vagyok :-)
27. Kedvenc vacsorát fogyasztani (tejfölös, fokhagymás, szalámis, lilahagymás családi pizza a Königtől).
28. Hozzá sangriát inni (helyettesíthető limonádéval és bodza szörppel is) :-).
29. Elmondani a férjemnek, hogy milyen fontos nekem és milyen jó, hogy ezt a napot együtt töltjük (ő is szabadságot vett ki :-)).
30. Megírni ezt a blogbejegyzést, hogy más is írjon magának hasonlót. Olyan kevés idő van az életben, hogy igazán boldogok és elégedettek legyünk. Szóljon egy nap csak rólunk. :-)

És végül egy kép a tegnapi napról:

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.

A napokban Dragomán György író oldalán találtam néhány hasznos tanácsot jelenleg is író vagy később írni szándékozó fiataloknak. Dragomán ugyan kamaszokat ír, amikor megszólít, de én nem kötném életkorhoz a tanácsokat (bár lehet, hogy az írói életkorra utal, nem az évek számára :-)).
Mivel azok közül, akik olvassák a blogomat, sokan amatőr írók, ezért szeretném megosztani veletek, mert nekem is sokat segítettek.

1. Többet olvass mint amennyit írsz. Sokkal többet, olvass el mindent amit csak bírsz, de azért ne válogatás nélkül.
2. Akkor is olvas verseket ha prózaíró akarsz lenni, és fordítva. Ne csak klasszikusokat olvass, hanem kortárs irodalmat is. Fedezd fel és kövesd az irodalmi lapokat. Ha lehet ponyvát vagy szórakoztató zsáner-irodalmat (krimi, scifi, horror) idegen nyelven olvass.
3. Tanulj meg rendesen legalább egy nyelvet a magyaron kívül.
4. Próbálj meg fordítani. Egy novellát legalább.
5. Ne kezdj rögtön regényt vagy regénytrilógiát írni. A novella az elején több szabadságot ad. Szabadabban próbálkozhatsz hangokkal, figurákkal, helyszínekkel, kis térben nehezebb beleesni a világépítés csapdájába. Befejezni is könnyebb.
6. Ha költő akarsz lenni, tanuld meg a formát. Akkor is, ha csak szabad-verset akarsz majd írni. Akkor is, ha szlemmelni akarsz.
7. Ne próbálj csak azért idegen nyelven írni mert gy érzed, hogy jobban hangzik. Ha nem vagy születésedtől kétnyelvű, akkor ezzel csak átvered magad.
8. Szánj rá egy nyarat az orosz nagyregényekre. Olvasd el legalább a Bűn és Bűnhődést és az Anna Kareninát, de ha lehet a Háború és Békét is.
9. Ne próbálj mindenáron megjelenni.
10. Ha próbálkozol és elutasítanak, tűrjed.
11. Ha minden jól megy sok könyved lesz életedben, első könyved viszont csak egy lehet.
12. Ha teheted keress valaki mást aki szintén írni akar, az se baj ha tehetségesebbnek érzed magadnál. Olvassatok együtt regényeket/verseket, beszéljétek meg ezeket, és tegyétek meg ugyanazt egymás írásaival, de vigyázatok arra, hogy a másikkal ne legyetek a szükségesnél kegyetlenebbek.
13. Legyél magaddal kíméletlen, de ne kegyetlen.


Az első tanáccsal tökéletesen egyetértek, olvasás nélkül nincsen írás, erről már én is írtam korábban. A legfontosabb, hogy mielőtt írnál egy sort is, olvass sokat. És persze sokfélét, olyan zsánerben is, ami esetleg kevésbé érdekel. Klasszikust, romantikust, sci-fit, rövidet, hosszút, jót, kevésbé jót, népszerűt, ismeretlent és persze kedvenceidet is olvasd újra, mert lehet, hogy olyan dolgokra figyelsz fel, amikre korábban nem. Én például, ha éppen nem írok, akkor biztosan olvasok. Általában ajánlásra választok olvasmányt, de olyan is volt már, hogy egy borító keltette fel az érdeklődésemet. Amire megpróbálok ügyelni, hogy nem olvasok más írótól, amikor éppen kéziratban vagyok, mert az lehet, hogy hatással lenne rám.

Az ötös és a kilences tanácsot is kiemelném: a novellázás nagyon fontos. Én például nagyon szerettem a Tót atyafiak vagy A jó palócok novelláit, amikor az iskolában olvastuk őket. A jó novella olyan, mint a regény kicsiben, ezért tökéletes gyakorlóterep kezdő íróknak. Különösen, ha ti is olyan türelmetlenek vagytok, mint én, hogy minél előbb le akarjátok írni a vége szót. :-) A megjelenésről pedig annyit, hogy tudom, hogy nehéz, de ne feltétlenül azért írj, hogy más is olvashassa. Magadnak írj elsősorban, esetleg a barátaidnak, a cél ne a megjelenés legyen, hanem maga a történet. Mert a történet mellett minden más (borító, célcsoport, kiadó) eltörpül. Legyen egy történeted, amit mindennél jobban el akarj mesélni. Ez a legfontosabb. Amikor megírtam a Szívritmuszavart, egy barátnőmnek szántam, hogy megértse, mi történt velem azon a nyáron. Később biztatásra készült el csak a kerettörténete, amivel aztán elküldtem a Könyvmolyképző Kiadónak.

A tizes pont az egyik legnehezebb. Mert szerinted jó, amit írtál, mert sokat dolgoztál vele és nagyon nehéz elfogadni, hogy más nem így látja. Ilyenkor a legkönnyebb azt mondani, hogy biztosan nem ért a munkájához vagy hogy pikkel rám, de az esetek kilencvenkilenc százalékában valóban baj van azzal, amit írtunk. Ezzel egy írni akaró embernek nap mint nap meg kell küzdenie és ne higgyétek, hogy csak a kezdőknek, befutott írok is ugyanúgy szenvednek az üres lap szindrómától vagy éppen az elutasítástól, mint bárki más.

A tizenkettes pontot is szívből ajánlom. Bár maga az írás egy magányos tevékenység, az azt megelőző (ötletelés, vázlat írás, álmodozás) és az utáni folyamat (újraírás, tisztázás, javítás) már nem feltétlenül. Sokszor van úgy, hogy az ember már nem tud tisztán látni vagy egyszerűen csak elbizonytalanodik a sok átírástól és változtatástól, és kikéri a véleményét valakinek. Nekem is vannak olyan barátaim, családtagjaim, akiket rendszeresen megkérdezek, sőt, van, akivel majdnem héten meetinget tartunk a történettel kapcsolatban. :-)

Erről eszembe jutott, hogy régen olvastam néhány nagyon hasznos tanácsot Stephen Kingtől is, amit meg is találtam kép formában. Egy kis angol tudás szükséges hozzá, de gyakorlatilag google fordító is elég. King az egyik legnagyobb mester, ha írásról van szó, mert a borzongatás terén (és történetvezetés, információadagolás terén) egyszerűen nincs kihívója. (Amúgy őt szórakoztatásra is ajánlom: a Carrie, a Tűzgyújtó, a Kedvencek temetője... felsorolni is nehéz, mennyit olvastam tőle.)

Ha pedig egyik tanács sem segítene, még mindig ott van a legdrasztikusabb lehetőség:

Csak vicceltem! :-) Az írás nem egy gyorsan megtanulható dolog, hanem egy egész életen át (sőt, talán még azon is túl) tartó folyamat, amely ugyanúgy igaz a legolvasottabb írókra is, mint a kezdőkre, úgyhogy ne sajnáljuk a belefektetett időt és tanuljunk más íróktól, még mielőtt erre szánnánk magunkat:

Dedikálás Zalaegerszegen és Budapesten

Nem olyan régen megkerestek a Zalaegerszegi Városrészek Művelődési Központja és Könyvtárától (a régi Apáczai ÁMK könyvtára), hogy tartsak író-olvasó találkozót. Nagy örömmel mondtam igent a programra, amelyre sok szeretettel várok minden zalaegerszegi vagy környéki olvasómat.

Időpont: 2015.06.01. hétfő 17 óra.
Helyszín: Zalaegerszeg, Apáczai tér 5., könyvtár.

A találkozó keretén belül kedves barátnőm, Balog Eszter fog velem beszélgetni a megjelent könyveimről, a készülőkről, tervekről, olvasásról és írásról. Lesz lehetőség dedikáltatni velem a Szívritmuszavar vagy a Hanna örök köteteket, fényképet készíteni, játszani és persze kérdezni is személyesen.




Aki nem tud eljönni Zalaegerszegre, az se búsuljon, júniusban lesz még lehetőség találkozni velem a Könyvhéten.

Időpont: 2015.06.06. szombat 15 órától 16 óráig.
Helyszín: Budapest, Vörösmarty tér, 81-es stand.

Helena Silence és Kemese Fanni írónőkkel együtt várlak titeket a Könyvmolyképző Kiadó standjánál, ahol szívesen aláírjuk a regényeinket, adunk hozzá ajándék könyvjelzőt és persze lehet velünk fényképezkedni és beszélgetni is.

 Mindenkit várok szeretettel a programokra!