Mindig sokat tanulok az ilyen beszélgetésekből. Egyrészt szívesen hallgatom, ha más írók beavatnak a munkamódszereikbe, mert ösztönösen összehasonlítom az enyémmel. (Én például a korai órákban tudok igazán jól írni és kizárólag teljes nyugalomban, csendben. Atombomba is robbanhat mellettem: ha írok, kikapcsolok.) Másrészt mindig meglepődöm azon, hogy milyen messze élünk egymástól, mennyire más műfajban alkotunk, más kiadónál vagyunk és mégis: sok mindenről egyezik a véleményünk.
Tegnap Lakatos Levente író-olvasó találkozóján is ezt állapíthattam meg magamban. Levente nagyon szimpatikus volt nekem élőben, regénye alapján is így képzeltem el őt. A sok olvasó között ülve és szorongatva a kezemben a Bomlást, imádkoztam, nehogy spoiler legyen, mert az utolsó ötven oldalt még nem olvastam el. És ahogy az előbb említettem, megdöbbentett, mennyire hasonlóan látjuk a kortárs irodalmat, az irodalmi kánont, az írás folyamatát, az írói létet vagy nem létet, a könyves díjakat, az illegális letöltéseket és persze a fiatal, magyar szerzők helyzetét itthon.
Tökéletesen egyetértettem azzal, hogy igenis, vannak olvasó, könyvszerető fiatalok, nem halt még ki ez a faj :-), csupán meg kell találni hozzájuk a kulcsot, természetesen egy jó regénnyel. Ezért is nagyon fontos szerepe van a gyermek és ifjúsági könyveknek, hiszen ha zsenge korban nem szerettetik meg az olvasást, akkor nem lesz a felnövekvő generációkból olvasó felnőtt.
Levente azt mondta, nem tartja magát írónak, inkább szerzőnek. Ezeken a terminusokon már több könyvmolyos írótársammal is elrágódtunk. Mi a különbség az író és a szerző között? Van-e egyáltalán lényegi különbség vagy csupán szinonimái egymásnak, árnyalatnyi hangulati különbséggel? Ezen elgondolkodtam én is. Nem hiszem, hogy egyik vagy másik kevesebbet jelentene, hogy egyikünk csak író és szerző nem vagy éppen fordítva. Én írónak tartom magam, ha a könyveimre gondolok, de a kiadóm szerzőjeként mutatkozok be.
Az illegális letöltésről minden hazai és külföldi író véleménye megegyezik: ne tedd! Nemcsak azért, mert sokszor rossz minőségű, szkennelt képeket kell nézned a monitor vibráló fényeiben, ami csökkenti az olvasás élményét, hanem azért is, mert ezzel ellehetetleníted az írókat. Különösen igaz ez a magyar írókra, akiket amúgy is sokszor hanyagolnak az olvasók, sajnos. És ugyanez igaz a magyar szereplőkre és helyszínekre. Miért ne lehetne ugyanolyan érdekes egy történet, ha Daniról és Krisztináról szól, és nem Danielle-ről és Christina-ról? :-)
Csak azt tudom tanácsolni nektek, hogy ha van rá lehetőségetek, járjatok minél több író-olvasó találkozóra, mert nemcsak egy írót ismerhettek meg közelebbről (akivel összefuthattok bármikor az utcán :-)), hanem azért is, mert egy-egy ilyen beszélgetés olyan gondolatokat indíthat el bennetek, amelyek amúgy talán meg sem fordultak volna a fejetekben.
