Dedikálás Zalaegerszegen és Budapesten

Nem olyan régen megkerestek a Zalaegerszegi Városrészek Művelődési Központja és Könyvtárától (a régi Apáczai ÁMK könyvtára), hogy tartsak író-olvasó találkozót. Nagy örömmel mondtam igent a programra, amelyre sok szeretettel várok minden zalaegerszegi vagy környéki olvasómat.

Időpont: 2015.06.01. hétfő 17 óra.
Helyszín: Zalaegerszeg, Apáczai tér 5., könyvtár.

A találkozó keretén belül kedves barátnőm, Balog Eszter fog velem beszélgetni a megjelent könyveimről, a készülőkről, tervekről, olvasásról és írásról. Lesz lehetőség dedikáltatni velem a Szívritmuszavar vagy a Hanna örök köteteket, fényképet készíteni, játszani és persze kérdezni is személyesen.




Aki nem tud eljönni Zalaegerszegre, az se búsuljon, júniusban lesz még lehetőség találkozni velem a Könyvhéten.

Időpont: 2015.06.06. szombat 15 órától 16 óráig.
Helyszín: Budapest, Vörösmarty tér, 81-es stand.

Helena Silence és Kemese Fanni írónőkkel együtt várlak titeket a Könyvmolyképző Kiadó standjánál, ahol szívesen aláírjuk a regényeinket, adunk hozzá ajándék könyvjelzőt és persze lehet velünk fényképezkedni és beszélgetni is.

 Mindenkit várok szeretettel a programokra!

Gilbert elment...

Emlékszem, úgy kilenc-tíz éves lehettem és ott válogattam a könyveket anyukámmal a kertvárosi antikváriumban, ami sajnos azóta már bezárt, amikor egy kis fehér könyv akadt a kezemben. Anne az élet iskolájában. Nagyon megtetszett a fülszövege, a borítója és éreztem, hogy olyan élmény van belezárva, ami azonnal kirepül, ha kinyitom. Nem volt kérdés: jött velünk haza a könyv.

Nem sokkal később pedig a tévében is levetítették a sorozatot, ami Kanadában készült 1985-ben, abban az évben, amikor én születtem. Így már nemcsak a könyvnek, hanem a filmnek is a rabja lettem.

Jonathan Crombie színész mindig is a tökéletes Gilbert volt számomra. Később az önéletrajzát olvasgatva döbbentem rá, hogy 19 évesen játszott el a kamasz Gilbertet és hogy bár mi, magyarok csak ebben a szerepében láthattuk őt, Kanadában híres színész volt. Igen, csak volt.

 

A színész április 15-én hunyt el 48 évesen agyvérzés következtében. A család mellett a pályatársak és az Anne, illetve a Váratlan utazás sorozat rajongói is gyászolják a fiatalon elhunyt színészt, aki még negyvenéves kora ellenére is ugyanolyan pimaszos, kisfiús sármmal rendelkezett, mint talán legnagyobb szerepe idején. Kortalan volt, nem öregedett és most már nem is fog egy napot sem. Nekünk pedig megmarad annak a jóképű, csibész kamasznak vagy éppen a komoly gondolkodású fiatalembernek, akinek megismerhettük a sorozat által.

 

 

Ha valaki szerette az Anne sorozatot, akár könyvben, akár filmben, emlékezzen meg Jonathanról úgy, hogy újra nézi a sorozatot és együtt nevet vagy éppen sír a szereplőkkel. Én is ezt fogom tenni.

 

 

Könyvespolc

Többen kértétek tőlem, hogy mutassam meg a könyvespolcomat, mert szeretnétek látni, hogy mit olvasok és hogyan néz ki a szobám. Ha a szobámat nem is (talán megértitek, hogy az az én privát szférám, amit megőriznék magamnak :-)), de a könyvespolcom néhány részletét megmutatom nektek.

 

Ezen a képen az egyik kedvenc sorozatom látható. Tegye fel a kezét, aki olvasta Anne Shirley kalandjait? :-) Ez az a sorozat, amiben először el tudtam mélyedni úgy igazán, ahogy csak egy jó könyvben lehet. Gyerekkoromban és a kamasz éveimben rengetegszer olvastam és felnőttként is évente egyszer újraolvasom, mert mindig tud újat mutatni és mégis megnyugtatóan ismerős. Szerintem hibátlan és nagyon jól felépített, ajánlom mindenkinek olvasásra.

Nagyon sok hasonlóságot találtam és találok még mindig Anne és a saját életemben. Akár a választott pályát, akár a regényírásban való indulást tekintve is. Nem tudom, szerintetek lehet egy fiktív regényhős példakép? :-) Anne érdemes rá, hogy az legyen.

 

 

Ez az egyik kedvenc polcom a szobámban. Nagyon szeretem Szabó Magdát és gyűjtöm a könyveit, már nagyon sok megvan tőle, de soha nem elég. :-) Egyszerűen zseniális minden regénye, a versei, a színművei és a meséi is. Szamothrakéi Niké szobra mellette (no, nem az igazi, az a Louvre-ban van és nem is férne el a tíz négyzetméteres kis szobámban), ami ugye a győzelem görög istennője. És azt biztosan tudjátok, hogy a Viktória név is győzelmet jelent. :-) Nekem ez a kis kabalám, védőm, ami nagyon sokszor adott erőt, amikor úgy éreztem, hogy nem nyerhetek (bármivel és bárkivel szemben).

Az első szerelem az Abigél volt tőle, aztán a Freskó (beszerzése folyamatban), végül a Katalin utcánál és Az őznél teljesedett ki a rajongás. Ha újrakezdeném a fősulit, akkor biztosan belőle írnám a szakdolgozatomat. (Bár sajnálnám lecserélni érte a József Attila-témámat...)

 

 

 

 

Az utolsó két kép pedig egy számomra különleges sztori. Gyerekként rengeteget jártam könyvtárba és nagyon sok könyvet hoztam ki onnan. Nem voltam társas lény, inkább szerettem egyedül lenni a szobámban és elmélyedni a könyveim varázslatos világában. Nemrég a könyvtár kiárusította a régi könyveket és közel húsz év távlatából megtaláltam néhányat, amiket sokszor olvastam, ezért meg is vettem őket. (Ebből egyet láthattok a fenti képen, amit szívesen ajánlok olvasásra, mert remek olvasmány.) De a legnagyobb megdöbbenés akkor ért, amikor a régi könyvtári kártyán megtaláltam a monogramom, az alsó képen ezt láthatjátok. (a HV, ha valaki nem tudná, engem jelöl :-))

 

Ha még kíváncsiak vagytok velem kapcsolatban valamire, írjátok meg és lesz arról is bejegyzés. :-)

 

 

 

 

Könyvfesztivál a Millenárison

Bár még csak éppen, hogy elkezdődött a tavasz, a Könyvmolyképző Kiadó tájékán már nagy a mozgolódás, készülnek a szerzők is a tavaszi találkozásra. A Könyvfesztivál erre minden évben kiváló lehetőséget ad. Ilyenkor találkoznak a szerzők és szerkesztők egymással, hiszen az ország legkülönbözőbb pontjain élnek az év legnagyobb részében, és ilyenkor van lehetőség a kiadó íróival találkozni az olvasóknak is.

A Könyvfesztiválról:
http://www.konyvfesztival.com/2015/kiallitoknak/index_magyar.html

Ha szeretnétek velem találkozni, beszélgetni, fényképet készíteni, aláíratni a Szívritmuszavar vagy Hanna örök példányotokat, akkor április 25-én, szombaton gyertek el a Millenárisra, azon belül is a D1 pavilonhoz, ahol Helena Silence és Kemese Fanni társaságában várlak titeket. 14 órától 15 óráig egészen biztosan megtaláltok minket a Könyvmolyképző standjánál, ami közvetlenül a bejárat mellett lesz, de ha szemfülesek vagytok, akkor a Millenáris területén előtte és utána is megláthattok minket, ahogy éppen a legújabb olvasmányainkat szerezzük be. :-)

Néhány kép a tavalyi Könyvfesztiválról:

 

 

Valentin-nap pro és kontra

Közeleg az év egyik legjobban várt/utált ünnepe (?) a Valentin-nap. Direkt nem írok Bálint napot, mert szerintem kiszúrás szegény Bálintokkal, hogy a névnapjukon nem tudnak elmenni sehova meginni valamit anélkül, hogy ne szerelmespárokkal és szíves lufikkal zsúfolt helyre tévedjenek. Ugyanez a helyzet szegény Zoltánokkal is amúgy, akiket kísért a Nőnap, sosem ünnepelhetnek anélkül, hogy ne kellene a névnapjukon megajándékozni legalább egy hölgyet. Teljesen átérzem a helyzetet, hiszen Viktória névnap december 23.-án van. Szeretném itt megjegyezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy EGY ajándék jár. Sőt! :-)

De vissza a Valentin-naphoz. Ha egyetlen képbe szeretném sűríteni azt, hogy miért nem szeretem ezt a napot, akkor íme:



 

Mert giccses. Felesleges. Erőltetett. Unalmas. Pénzkidobás. Kereskedelmi fogás. És még sorolhatnám. De a képlet, mint általában, nem ilyen egyszerű. A Valentin-nap két ember szempontjából vizsgálandó: aki éppen párkapcsolatban van és aki nem.

Ha az ember szerelmes, akkor minden nap Valentin-nap és körülbelül így érzi magát:


Ehhez viszont nem szükséges február 14.-ének lennie, ez az év bármelyik napján bekövetkezhet és remélhetőleg jó sokáig fenn is áll. Valljuk be, azért ez ellen nem tiltakozunk. :-)

Ha pedig egyedül vagyunk Valentin-napon, akkor leginkább így érezzük magunkat:



Jogos a kérdés: ha boldog kapcsolatban élünk (ráadásul történetesen még romantikus történetek írója is vagyunk véletlenül), akkor törvényszerűen szeretni kell ezt a napot?
A helyes válasz: nem.

Hiszen szeretni valakit és ünnepelni a szerelmet nemcsak egy napon lehet/kell egy évben. Szeressük a párunkat, ha van, az év többi 364 napján is, ehhez nem kell külön alkalom. Ha nincs, akkor pedig higgyünk benne, hogy létezik valahol ő, csak még nem próbálta bele a kulcsát a lakatunkba. :-)
Bár nem igazán szívelem ezt a napot, de azokat sem ítélem el, akik megtartják, mert azért annál rosszabb dolgok is történnek a világban, mintsem egy szál rózsával és reggelivel ébresszenek minket...
És hogy én mit fogok csinálni Valentin-napon? Nem tartok Valentin-nap ellenes bulit, de nem is fogom szívecskékbe öltöztetni a lakást. Inkább egy jó kis film nézése közben összebújunk a kanapén, ahogy minden szombat este és a szokásos kettő helyett ezúttal három sütit fogunk megenni. Elvégre Valentin-nap van, vagy nem? :-)

Karácsonyra

Bár novellát ígértem, de ez a kis vers annyira meg akart születni, hogy gondoltam, inkább ezzel kedveskedek az én szeretett olvasóimnak. Nagyon ki akart törni belőlem az ujjaimon keresztül, ezért hagytam, hogy a papíron életre keljen. :-) Fogadjátok olyan szeretettel tőlem, amilyennel írtam nektek.

Zakály Viktória: Csak a szív

Csak a hó, ha esik,

csak a szél, ha fúj majd.

Nincsen más, csak a tél

két karodba bújva.

Csak az él, ki remél,

csak az ad, ki elvész.

Nincsen más, csak az éj:

velem légy, ha elmész.

Csak az zöld, mi fenyő,

csak az gömb, mi arany.

Nincsen más, csak a szív

csinálhat télből nyarat.

Az ünnepek alatt is azon dolgozok, hogy minél előbb új regényt foghassatok a kezetekbe. Nem kell sokáig várnotok már, nagyon remélem. :-) Boldog karácsonyt és szép, új, olvasmányokban gazdag évet kívánok mindannyiotoknak és családotoknak is! :-)

Once upon a December

A decembert különösen szeretem, elsősorban a karácsony miatt persze, de azért is, mert ilyenkor az év végén bizonyos dolgok lezárulnak és januártól újak indulnak. A régi könyveimtől, amiket már nem olvastam, nem akartam egy hulladékkonténerben megszabadulni, de a barátaim között sem leltek gazdára. Így a városomban található Bibliofülkében hagytam őket. Ezt a régi telefonfülkét egy telefonos szolgáltató ajándékozta a városnak, amelyet egy forgalmas sétálóutcában helyeztek el. Ide bárki beteheti a megunt, már nem olvasott könyvét, amit aztán az arra járók megnéznek és ízlés szerint elvisznek. Szerintem szuper ez a kezdeményezés és csak remélni tudom, hogy az én kedves olvasmányaimnak új és szerető gazdái lesznek ismét. :-)

Persze a hely azért kellett, mert karácsonyra és a névnapomra is könyveket kértem ajándékba (sőt, egyet már kaptam is előkarácsony alkalmából, amit ezúton is köszönök), és a hely bizony szűkös. Jövőre könyvespolcot kérek, az biztos. :-) De egy régóta várt könyv már meg is érkezett hozzám. A múltkor már célozgattam rá, hogy Rácz Tibor szerzőtársam regényének megjelenését már nagyon várom és néhány szemfüles előtt nem is maradt titokban a dolog, hogy miért.

Nézzétek csak, ki szerkesztette Tibi regényét! :-) (Aki nem tudná, annak elárulom, a Horváth Viktória az igazi nevem, a Zakály csak író név.)

Ezen ügyködtünk Tibivel nem kevés időt, de minden átizzadt, átolvasott és átgondolkodott nappalt és éjszakát megért, mert bár mindketttőnknek ez volt az első kísérlete (Tibinek, mint szerző, nekem, mint szerkesztő), örömmel írtuk/szerkesztettük nektek ezt a regényt, amit tiszta szívből ajánlok amúgy néhány lappal arrébb is, ott már mint Zakály Viki. :-)

Jó olvasást kívánok hozzá!