Könyvespolc

Többen kértétek tőlem, hogy mutassam meg a könyvespolcomat, mert szeretnétek látni, hogy mit olvasok és hogyan néz ki a szobám. Ha a szobámat nem is (talán megértitek, hogy az az én privát szférám, amit megőriznék magamnak :-)), de a könyvespolcom néhány részletét megmutatom nektek.

 

Ezen a képen az egyik kedvenc sorozatom látható. Tegye fel a kezét, aki olvasta Anne Shirley kalandjait? :-) Ez az a sorozat, amiben először el tudtam mélyedni úgy igazán, ahogy csak egy jó könyvben lehet. Gyerekkoromban és a kamasz éveimben rengetegszer olvastam és felnőttként is évente egyszer újraolvasom, mert mindig tud újat mutatni és mégis megnyugtatóan ismerős. Szerintem hibátlan és nagyon jól felépített, ajánlom mindenkinek olvasásra.

Nagyon sok hasonlóságot találtam és találok még mindig Anne és a saját életemben. Akár a választott pályát, akár a regényírásban való indulást tekintve is. Nem tudom, szerintetek lehet egy fiktív regényhős példakép? :-) Anne érdemes rá, hogy az legyen.

 

 

Ez az egyik kedvenc polcom a szobámban. Nagyon szeretem Szabó Magdát és gyűjtöm a könyveit, már nagyon sok megvan tőle, de soha nem elég. :-) Egyszerűen zseniális minden regénye, a versei, a színművei és a meséi is. Szamothrakéi Niké szobra mellette (no, nem az igazi, az a Louvre-ban van és nem is férne el a tíz négyzetméteres kis szobámban), ami ugye a győzelem görög istennője. És azt biztosan tudjátok, hogy a Viktória név is győzelmet jelent. :-) Nekem ez a kis kabalám, védőm, ami nagyon sokszor adott erőt, amikor úgy éreztem, hogy nem nyerhetek (bármivel és bárkivel szemben).

Az első szerelem az Abigél volt tőle, aztán a Freskó (beszerzése folyamatban), végül a Katalin utcánál és Az őznél teljesedett ki a rajongás. Ha újrakezdeném a fősulit, akkor biztosan belőle írnám a szakdolgozatomat. (Bár sajnálnám lecserélni érte a József Attila-témámat...)

 

 

 

 

Az utolsó két kép pedig egy számomra különleges sztori. Gyerekként rengeteget jártam könyvtárba és nagyon sok könyvet hoztam ki onnan. Nem voltam társas lény, inkább szerettem egyedül lenni a szobámban és elmélyedni a könyveim varázslatos világában. Nemrég a könyvtár kiárusította a régi könyveket és közel húsz év távlatából megtaláltam néhányat, amiket sokszor olvastam, ezért meg is vettem őket. (Ebből egyet láthattok a fenti képen, amit szívesen ajánlok olvasásra, mert remek olvasmány.) De a legnagyobb megdöbbenés akkor ért, amikor a régi könyvtári kártyán megtaláltam a monogramom, az alsó képen ezt láthatjátok. (a HV, ha valaki nem tudná, engem jelöl :-))

 

Ha még kíváncsiak vagytok velem kapcsolatban valamire, írjátok meg és lesz arról is bejegyzés. :-)