Ihlet

Ma nem a könyvvel kapcsolatos bejegyzést írok és mégis. :-) Sok minden meg tud ihletni egy írót, engem a filmek és a zenék legjobban.
A Mielőtt lemegy a Nap és a folytatása, a Mielőtt felkel a Nap egy csodálatos történet. A fiú és a lány találkozik a Budapestből Bécsbe tartó vonaton. Szóba elegyednek egymással és mivel reggel indulnak csak tovább (a lány francia, a fiú amerikai), úgy döntenek, az éjszakát együtt töltik az osztrák fővárosban. Egymásba szeretnek egyetlen éjszaka alatt és reggel úgy válnak el, hogy nemsokára újra találkoznak.
A második film sok-sok évvel később játszódik. Kiderül, nem mentek el akkor, amikor megígérték, de kiderül az is, miért. A fiú könyvbemutatóján találkoznak Párizsban és együtt töltik a délutánt, mert este megy vissza a srác gépe Amerikába. Újra fellángol köztük a szerelem, pedig sok-sok év eltelt azóta már, a lánynak barátja, a fiúnak felesége, gyereke van. De nem felejtették el egymást. Soha.
Azért szerettem ezt a filmet, mert gyönyörű a története, ráadásul szinte végig valós időben játszódik, életszerű párbeszédekkel, miközben nem történik látszólag semmi a vásznon, de a szereplőkben megfordul a világ.
A kedvenc jelenetem a második filmből (sajnos, csak angolul találtam meg), amikor már a taxiban ülnek, pár perc múlva jön a búcsúzás, és a srác azt mondja: azt álmodtam veled, hogy terhesen fekszel mellettem az ágyon és én megérintem a bőrt a bokádnál, ahol selymes. És felébredek és mellettem fekszik a feleségem és úgy néz rám, mintha fényévekre lenne tőlem. A szerelem nem lehet ilyen.
Eközben a lány megpróbálja megsimogatni a férfi haját, de visszahúzza a kezét, mintha félne megérinteni. Szerintem egész egyszerűen gyönyörű. :-)