Zakály Viki blogja

A három, számomra legkedvesebb beküldött olvasói alkotás az első csöngei tábor tízéves évfordulójára meghirdetett mini-irodalmi pályázatomra.

Köszönöm mindenkinek, aki küldött bármit, rajzot, verset, novellát! Nagyon ügyesek voltatok mind! :-)

 

P. Anita: Csöngén jártam

Minél hangosabb

a dalunk, annál inkább

csönded lehetek.

 

Blue Sky haikuja:

Elkeseredtem,

mert emléked elfutott.

Szerethettelek?

 

K. A. Hikari: Emlékszel még?

Mondd csak, Kedvesem, te hogyan látsz minket tíz év távlatából?

Talán nem hiszed el, de még mindig gondolok rád.

Arra, mi lehet veled. Lett-e családod, gyermeked, és ami a legfontosabb: boldog vagy-e?

Emlékszem még a Csöngén töltött napjainkra, pedig olyan, mintha egy másik életben történtek volna, mintha nem is mi éltük volna át őket.

Tudod, néha szeretem azt hinni, hogy belőled és belőlem is több van a világon, és ezek az énjeink is élik az életüket: nevetnek, szeretnek, hibáznak, megbocsájtanak.

Megteszik azokat a dolgokat, amiket mi nem mertünk.

Elmondják azokat a dolgokat, amiket mi nem mondtunk el.

Megnézik azokat a dolgokat, amiket mi nem láttunk.

De szeretik egymást, ahogy mi szerettük egymást.

Ha tudnád, hogy egy hónap múlva már nem leszel a világon, és írnod kellene tíz dolgot, amit meg akarsz még tenni, mit írnál? Azt hiszem, én egyetlen egyet se lennék képes papírra vetni. Mert valahogy…minden, amit akarok, veled kezdődik, hozzád kapcsolódik, veled ér véget.

Eltelt egy évtized, és néha még most se tudom elmondani, ki is vagyok.

Csak azt tudom, ki voltam melletted. Akkor, ott. Egy másik életben.

József Attilától idézek, mert megfogalmazza azt, amire nekem nincsenek megfelelő szavaim. „Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.”

Vannak szerelmek, amik nem múlnak el.

Találkozások, amik lenyomatot hagynak a szívünkben.

Helyek, melyekre örökké emlékezni fogunk.

Emberek, akik mindig fontosak lesznek.

Számomra ilyen Csönge; és ilyen vagy Te is.

Gesztenye, Kedvesem:

Ádám.