2017. január 1., vasárnap

Viszlát 2016, hello 2017!

Gyorsan elröppent ez az év is, de nem telt eseménytelenül. Nézzük csak, mit hozott 2016!

 
Néhány kép az idei évemről:
 
 
Áprilisban találkozhattatok velem a Könyvfesztiválon. (A mosoly annak szól, hogy megint otthon hagytam a tollamat, de a kedvenc lila filcem szerencsére velem volt.)
 
 
Április végén elkezdtem írni az Egyszeregy kéziratát, ekkor még cím nélkül, később Liza munkacímmel.

 
Júniusban nem hagyhattam ki a Könyvhetet, itt is sokatokkal találkozhattam és dedikálhattam. (Icával és Fannival utána elmentünk fagyizni, de az özönvízhez hasonlító esőt megúsztuk.)
 

Nem rossz az, amikor az íróról írnak. :-) Idén ez is megtörtént velem.

 
Idén nagy változást jelentett az is, hogy a Könyvmolyképzőtől a Librihez igazoltam. Ez a kép a megjelenés előtti utolsó egyeztetés napján készült. Ekkor már tudtam, hogy Liza helyett Egyszeregy lesz a címe és a csodás borító is megvolt már.


Novemberben megjelent az Egyszegy, ami postán jutott el hozzám. Ennyire még senki nem várta a postást, mint én azokban a napokban, gyakorlatilag kitéptem a kezéből. (Ezúton is kérek elnézést a Magyar Posta minden dolgozójától.) Percekig nem tudtam letenni a kezemből a könyvemet, csak nézegettem és simogattam, hihetetlen öröm volt végre kézbe fogni.

 
 
Decemberben így festettem a Libri karácsonyi buliján a Nyugati téri székházban. Ezt a csodálatos könyvkarácsonyfát pedig nem tudtam kihagyni, muszáj volt megmutatnom nektek. A szemfülesebbek már kifigyelhették, hogy a kabáttal nem nagyon tudtam takarni a gömbölyödő hasamat.
 
 
Ugyanis egyre messzebb kell ülnöm a laptopomtól és egyre nagyobbat nyújtóznom ahhoz, hogy a hasam még ne érje el az asztalt, de a kezem még a billentyűkön legyen. :-) A látszattal ellentétben, nem a karácsonyi bejglik mértéktelen fogyasztásától kerekedtem ki. :-) Tavasszal megszületik a kisfiunk, de addig még nagyon sok munka vár rám...



Ez pedig az első néhány szó, amit leütöttem ma a frissen megnyitott fájlba. Egyelőre Liza II. munkacímmel írom a folytatást, aztán a cím majd csak megtalál írás közben. Nekem ez az idei évi projektem nektek, mert tudom, hogy már nagyon várjátok a folytatást. Hát, rajtam nem múlik: az első néhány mondat már biztosan megvan... :-)
 
 

Persze nemcsak a fenn említett dolgok, de sok minden más is történt. Például néhány dolgot tanított nekem ez az év:

- Vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni és ezt nagyon nehéz elfogadni. Egyetlen megoldásuk van csak: az idő.
- Hiába tervezel el valamit teljes elszántsággal, az élet hozza majd a maga dolgait anélkül, hogy neked abba bármilyen beleszólásod lenne. De hagyni kell ezeket a dolgokat, mert később mindegyik tanít nekünk valamit.
- Nem szabad állandóan azt nézni, hogy mire vágyunk még, mi az, ami elérhetetlen. Elég lenne kinyitni a szemünket, hogy lássuk, minden nap találhatunk olyat, amiért érdemes hálásnak lennünk.
- Ha valamit el akarsz érni, akkor azért tenni kell. Felesleges másokat irigyelni a sikerért, akkor irigyeld a munkájukat is, amit belefektettek.
- Semmi nagy dolog nem kezdődött még úgy, hogy aznap este otthon maradtam. Ezt egyébként meg is írtam az Egyszeregy regényben. :-)



És persze lesz néhány dolog, amit igyekszek megfogadni és betartani jövőre. :-)
- Sokkal türelmesebb leszek és nem siettetem a dolgokat, hagyom, hogy minden a maga tempójában jöjjön el az életemben.
- Elszántabban látok neki a feladataimnak, de mindig hagyok elegendő időt a pihenésre is.
- Nem húzom fel magam olyan dolgokon, amiken változtatni nem tudok.
- Sokkal több időt töltök olyan emberekkel, akik kincsek az életemben és kevesebbet azokkal, akik nem.
- Megpróbálok mindig a szép dolgokra koncentrálni és sokat nevetni, akkor is, amikor nem lenne rá különösebb okom.


Remélem, nektek is csodálatos dolgokat hoz ez az új év és kívánom nektek, hogy minden álmotok váljon valóra az idén! Jó olvasást és remek történeteket 2017-re! :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése