2014. március 23., vasárnap

A legnagyobb írói lecke

A mai témám nem az én fejemből pattant ki, hanem On Sai (http://onsairegenyek.blogspot.hu/) blogján olvastam, aki Bartos Zsuzsi oldalán látta :-), idézem: "Ma láttam K.M. Weiland facebook oldalán a kérdést: mi volt a legnagyobb írói lecke, amelyet megtanultál a legutóbbi történeted írása közben?"

És ezzel a kérdéssel lavinát indított el, több írótársam is megválaszolta a kérdést, én sem hagyhatom szó nélkül. Sokat kellett gondolkodnom ezen, mert nem volt egyértelmű a válasz, hiszen több mindent is megtanultam, sőt, elmondhatjuk, amióta írok, többet tanultam az emberekről, a világról és saját magamról is, mint azt valaha gondoltam volna. Többek között azt, hogy az elméletem, miszerint az író csak ír, elmélet marad, mivel egyáltalán nem igaz. Az írónak nagyon sok minden mást is kell csinálnia az íráson kívül és a szerkesztés, a blog írása ezek közül csak néhány apróság. Megtanultam, hogy amiről azt hittem, a hibám: a határokat nem ismerő fantáziám és a meseszövő képességem, nem hiba, hanem kellő korlátok közé szorítva, erény, mások számára is élvezhető adottság. Vagy hogy azt hittem, hogy az írás egy egyedül végzett, magányos tevékenység. Nem, nem az. :-)

A legutóbbi regényem, a Hanna örök kapcsán megtanultam egy nagy igazságot: azzal, hogy megjelenik az első regényed, nem dőlhetsz hátra. Az igazi munka csak ott kezdődik. Az első regény nem jelenti azt, hogy automatikusan meg fog jelenni a második is. Még keményebben kell dolgozni, mint korábban, már elvárásokkal fordulnak feléd, mind az olvasók, mint az írótársak, mind a szerkesztők. Fejlődni kell, nem megelégedni azzal, hogy tudsz és az elég, hanem folyamatosan képezni magad. És nem beletörődni, hogy ha nem jelenik meg, akkor nem jelenik meg. Mert az olvasók várják és számítanak rád. Ez pedig nagy felelősség.

Jelenleg készül a harmadik kéziratom, finomítgatom, simítgatom, remélem, mihamarabb hírt tudok adni nektek róla. A negyedik történetem pedig már erősen formálódik a fejemben. Az alábbi képen azt láthatjátok, ahogy a lakásom padlóján szétszórt jegyzeteim között próbálok rendet tenni. Persze a fejemben is :-) (Nem tudom, ki hogyan dolgozik, én a kezembe akadó papírfelületekre írom le, ami éppen eszembe jut, aztán ezeket a fecniket rendezem össze egy történetté.) Szóval alakul a negyedik története is, igaz, írni még nincs időm, de folyamatosan jegyzetelgetek, ahogy az ábra is mutatja, hogy ne felejtsek el semmit addig, amíg végre lesz időm leírni.

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése