Nyaralni voltam külföldön és ez a versrészlet járt állandóan a fejemben. Ahogy hazaértem, rákerestem a teljes versre, szerintem gyönyörű, remélem, nektek is tetszik. A köveket a tengerparton szedtem, ahogy a kagylókat is, szerintem nagyon illenek a mondanivalóhoz.
Weöres Sándor: ÖRÖK PILLANAT
Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése