Két csodálatos vers

Ezt a két verset nem én írtam, de a szerző megengedte, hogy közöljem őket. Nektek küldi. Mert arra kértem, írjon a könyvem olvasóinak valamit, hiszen kíváncsiak vagytok rá, de ő inkább nem írt semmit (egyelőre), hanem elküldte két versét, amik akkor készültek, amikor meglátta, hogy megjelent a könyvem.
Talán nem nehéz kitalálni, ki lehet ez a rejtélyes fiatalember :-) Olvassátok szeretettel a verseket, szerintem mindkettő nagyon jó.


ISBN

Van egy szám,

Mely többé nem hagy majd nyugodni.

Hát így kellett legyen…

Költőt írva lehet csak kínozni.

Létezik egy szám,

Mely nemcsak játék és mese:

Valahányszor csak szem jár rajta,

Betűk marnak majd vele…








Könyves kép

(avagy lájk helyett)

Ha nem lennél ily gyönyörű,

Már rég elfelejtettelek volna?

Kezem lendít szavak után,

Testem szólna róla.

E képed a Könyveddel

Újra kavarja lelkem,

Bebocsájt egy végtelenbe,

Hol nem találom helyem.

Mondtad, egy vers még jár neked.

De kínnal kérnéd még?

S hogy ez elég se csak úgy legyen,

Verset csalnál még?

Forrjon tüdőm, mikor látom

E hótiszta lágy kezeket?

Nem beszélve egyebekről...

Mondd, miért jó ez neked?

Hogy nézem, ahogy selyembőröd

Miként hajlik álladon,

Ajkad émelyítő színnel

Miként rajzol kis mosolyt;

Tiszta szívű, szép mosolyt,

Nemcsak protokollt,

Kibontott hajaddal, s szemeddel

Szememen át bitorolj?

Tudom, atomok véletlen műve...

De atomok tartják a világot,

Ütköznek vagy összeállnak örökre.

Ennyi csak, de micsoda világ, látod?

Bennem akarsz ritmuszavart,

Hogy kapjak végre én is,

Sőt örökre immár, hogyha lehet;

Jól szenvedjek, amiért is

Nyomorult vagyok, mint megírtam

Korábban szólottan.

Hát tessék:

Akkor most könyörgök hozzád,

Ne tedd!

Könyörülj még rajtam!

Igazán persze, azt is tudom hát,

Nem akarattal teszed,

Hogy élsz, hogy alkotsz,

Hogy írónő vagy:

Lelked tenyered, sorsod végzeted.

Így hát

Tollad egy nyoma szólt most hozzád,

Anonim viszony irodalomban.

Megérkeztél, kinyugodtál.

Lám egyszer

Az ércfalak is leomolnak.

(Lájk!)