Az írói lét egyik elkerülhetetlen velejárója az elutasítás. Biztos vagyok benne, hogy nem született még olyan írással próbálkozó vagy a későbbiekben befutó szerző, akinek legalább egy elutasítása ne lett volna a pályája során. Érdemes körülnézni a bestseller szerzők között, hogy hány és milyen elutasításokat kaptak, mielőtt befutottak volna.
Az egyik kedves regényem, Vladimir Nabokov Lolitája. Az író nagyon sok kiadónál házalt a kézirattal, de rendre elutasításokat kapott vagy olyan hajmeresztő átírási javaslatokat, hogy Lolitát írja át fiúra és Humbert Humbert egy pajtában erőszakoskodjon vele. Egyértelmű, hogy nem értették meg a regény mondanivalóját, úgyhogy talán jobb is, ha nem adták ki... Később persze sikerült az írónak megértő fülekre találnia egy francia kiadónál, később pedig az Egyesült Államokban is megjelenhetett a huszadik század egyik legnagyobb hatású regénye.
Margarette Mitchell hiába írta tíz éven át az Elfújta a szél-t, ha utána 38 (!) kiadótól kapott elutasító levelet. Manapság nehéz elhinni, de az egyik oka az elutasításoknak az is lehetett, hogy akkoriban még nem számított elfogadottnak, ha nők írtak és különösen nem történelmi szálat is felvonultató regényt. Milyen remekművel lett volna szegényem a könyv- és a filmipar is, ha legalább egy igen nincs a sok nem között, nem nehéz belegondolni, azt hiszem.
Ha egy kicsit körülnézünk a huszadik század végi írói sikerek között, akkor is találhatunk érdekes példákat. J.K. Rowling, a Harry Potter-sorozat szerzőjét, nem kell bemutatni senkinek. Ma a világ egyik leggazdagabb nője és bár erről nem olvastam összehasonlítást még, de gondolom, a világirodalom nagyjai között is előkelő helyet foglal el, ami a fogyásszámot vagy az ezzel elért vagyont illeti. Mindenesetre sokáig csak a gyermekeinek írta a varázslótanonc történeteit és sokszori elutasítás után sikerült nyomtatásban is látnia a híres sorozatot. Igaz, hogy a kultikus sorozat első részét csupán ezer példányban merték kinyomni a sikertelenségtől való félelem miatt, ma már ez a könyv a második legnagyobb példányszámban eladott könyv közvetlenül a Biblia után. Legendás sztori az is, hogy az egyik visszautasító levelet az írónő azóta is megőrizte, ez az, ami inspirálja, amikor úgy érzi, hogy nem sikerül semmi sem.
Stephen King, aki rengeteg sikerregény szerzője és bátran mondhatjuk, műfajának egyik legnagyobb klasszikusa, bizony tizenkét kiadótól is elutasítást kapott, mire a Carrie-re lecsaptak volna. A visszautasítások sokszínűek voltak, volt, aki blődségnek nevezte, más negatívnak és a műfajba nem illőnek nevezte a csodálatos, ám mégis rettenetes képességekkel megáldott lány történetét. Szerencsénkre, az író nem adta fel és milyen jól tette: már az első évben egymillió példányban fogyott el a könyv, és ma már ötven felett jár a megjelent címeinek a száma.
Persze, nemcsak külföldön, itthon sem ritkaság, hogy a kiadók később megbánják az elutasítást. Ott van például Fábián Janka írónő, aki első regényét egy kisebb kiadónál, magánkiadásban jelentette meg. Bízott annyira a regényében, illetve családi, baráti támogatás is megerősítette abban, hogy helye van íróként a magyar irodalom palettáján. És milyen jól tette, tegyük hozzá.
Persze én is kaptam már nemet a pályám során, de nem az első megjelenésem előtt, hanem később. Azt gondolom, hogy sokkal nehezebb már publikált szerzőként fogadni a nemet és újraírni, újragondolni vagy éppen újratervezni, mint akkor, amikor még minden előtt állunk. Kezdő íróként még ritkán vannak kialakult szokásaink, módszereink, kisebb a nyomás is az emberen, hiszen az olvasók még nem követelik az újabb köteteket, úgyhogy higgyétek el, ha a szerzőt a pályája elején elutasítják, az még mindig szerencsésebb, mintha később. A túl könnyen jött sikert egyébként sem értékeli mindig az ember, nekem ez a tapasztalatom. Másrészt pedig Dragomán György író is megmondta: első könyve csak egy lehet az embernek. Ez az a dolog, amit tényleg nem szabad elkapkodni semmilyen értelemben.
Az elutasítás, ahogy az előbbi példákból is láthatjuk, lehet akár inspiráló vagy konstruktív is. Nem adták fel a legnagyobb írók sem az első (vagy a sokadik) nemnél, hanem tovább vitték, máshova, esetleg átírták vagy tanultak kreatív írást. Tehát az elutasítás mindig az, aminek felfogjuk. Leggyakrabban nem jelenti az írói pálya végét, csupán egy véleményt, egy kritikát. Ha úgy tekintünk rá, akkor megfogadhatjuk a tanácsokat, amiket az elutasításban kapunk (a tapasztalat az, hogy ez ritkán történik meg, sajnos), különösen akkor, ha több helyről érkezik hasonló vélemény. A nem nem jelent mindig örökre nemet, hanem inkább egy most nemet. Az elutasítás hozzátartozik a játékhoz, de a játékszabályokat nem árt azért ismerni.
