2015. augusztus 29., szombat

Szeptember elején

Imádom a szeptembert. Én mindig is szerettem iskolába járni, ezért az ősz kezdete nem töltött el szomorúsággal soha. Szerettem az új tankönyvek illatát, bekötni őket szép, színes papírba, ráírni a nevem és elhatározni, hogy idén tényleg nagyon szépen és lassan fogok írni, úgy, ahogy az a vadiúj könyveimhez, füzeteimhez illik. Ez utóbbit az első egy-két napig tudtam is általában tartani. :-)
Most már ugyan nem járok iskolába, de az ősz szerete és a valami újnak az ígérete, még mindig velem van ilyenkor. Nyári gyerek lévén a nyarat is imádom, de ahogy véget ér, nem múlik el valami, hanem kezdődik.



De a kezdetek mostanában amúgy is nagyon foglalkoztatnak. Hogyan kezdődhet egy jó történet? Mert a kezdet az nagyon fontos, megad egy alaphangulatot és ha még annál is jobb, akkor rögtön beszippantja az olvasót.
Anno a Szívritmuszavar így kezdődött: A legtöbb embernek, ha ideges, izzadni kezd a tenyere, vagy éppen az ásítás tör rá, esetleg a remegés. Ő ebben is kilógott a sorból.

Én így próbálkoztam. De nézzük, hogyan csinálták a mások.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
A tábornok délelőtt sokáig elmaradt a présház pincéjében. Hajnalban ment ki a szőlőbe a vincellérrel, mert két hordó bora erjedni kezdett. Tizenegy elmúlt már, mikor végzett a palackozással, s hazaért. A nedves kövektől dohos tornácon, az oszlopok alatt vadásza állott, és levelet nyújtott át az érkező úrnak.

Bartis Attila: A nyugalom
Szombat délelőtt tizenegykor volt a temetés, bár jobb szerettem volna várni vele még legalább néhány napot, hátha megjön Eszter, de felárért sem vállalták tovább a fagyasztást, valami új szabályzatra hivatkozott a nő az irodában és kérdezte, hogy miért nem hamvasztatom el, az olcsóbb is, meg sokkal praktikusabb, akkor olyan időpontot választhatok, ami mindenkinek megfelel a családban, amire csak annyit mondtam, hogy nem égetem el az anyámat, inkább legyen szombaton, és kifizettem a háromnapi tárolást előre, amit számlázott, aztán beírta a szállítók könyvébe, hogy hétszáznégy-koporsós-szombat-Kerepesi, majd elém tett valamilyen papírokat és mutatta golyóstolall, hogy hol írjam alá.

Jack Kerouac: Úton
Nem sokkal azután ismerkedtem meg Deannel, hogy az asszonnyal különmentünk. Súlyos nyavalyából lábaltam kifele - nem is részletezem most. Keserves huzakodásainkank is köze lehetett hozzá, elég annyi, s hogy az érzésem az volt, hogy pusztul a világ. Dean Moriarty felbukkanásával új életem kezdődött.

Stephenie Meyer: Alkonyat
Sosem tűnödtem azn, hogyan fogok majd meghalni - bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a gondolattal, biztos nem így képzelem.

Szerb Antal: Utas és holdvilág
A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.

L.M. Montgomery: Anne otthonra talál
Msr. Rachel Lynde háza éppen ott állt, ahol az Avonleabe menő út egy égerfákkal és fuksziával szegélyezett völgybe ereszkedik le, amelyet a régi Cuthbert-birtok melleti erdőben erdő patak szelt át, erről pedig úgy hírlett, hogy jóllehet a forrásánál még zabolátlanul knyargott, és folyását sötét titkokat rejtő tavacskák és zuhatagok törték meg, a Lynde-völgybe érve lecsendesült és jó magaviseletűvé szelídült, hiszen még egy patak sem csoboghatott úgy el Mrs. Rachel küszöbe előtt, hogy illő tiszteletben ne tartsa a jó modort és az illemszabályokat.

Emili Bronte: Üvöltő szelek
Az imént tértem haza, földesuramat látogattam meg, egyetlen szomszédomat - mással nem kell bajlódnom. Ez aztán a gyönyörű vidék! Alig hiszem, hogy egész Angliában ehhez fogható zugra bukkanhattam volna, távol a társaság zajától. Az embergyűlölő paradicsoma, és Heathcliff úrban méltó páromra akadtam, hogy osztozzunk a remeteségben.

Borisz Paszternak: Zsivago doktor
Mentek és mentek és énekelték a Nyugodjék békében-t, és amikor megálltak, úgy tetszett, hogy a lábak, a lovak, a szélpatakok makacsul továbbéneklik. A járókelők félreálltak a menet útjából, számolgatták a koszorúkat, keresztet vetettek. Kíváncsiak nyomultak be a processzióba, kérdezgették:
- Kit temetnek?
- Zsivagót - felelték nekik.
- Aha. Akkor már már érthető.
- De nem a férfit. Az asszonyt.

Szabó Magda: Az őz
Hamarabb akartam jönni, de meg kellett várnom Gyuricát, és tudod, hogy ő mindig mindenhonnan elkésik. Azt mondta, kilencre jön, aztán tizenegy is elmúlt, mire láttam belépni a kapun. Gyuricáról mindenki azt hiszi, hogy népnevelő vagy folyóiratügynök, hiába van orvosi táska a kezében.Megállt az udvar közepén, hunyorgott, kereste a a 39-es számot, ahova hívtuk, az asszonyok bemenekültek előle a folyosóról, és becsukták az ajtót.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.

Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Mit nem fogok? Heti tizennégynél több alkoholegységet inni. Dohányozni. Pénzt pazarolni: makarónigyúrókra, fagylaltgépekre és egyéb sohasem használt konyhai felszerelésekre, olvashatatlan szerzők polcón jól mutató könyveire, szexis alsóneműre, mert céltalan, lévén, hogy nincs fiúm.

Van, amelyik egyből a történet közepébe vág bele, van, amelyik a történet végére ugrik, s olyan is, amelyik egészen messziről, egy látszólag oda nem illő gondolattal indít. Ami viszont közös bennük, hogy az első néhány mondat minden esetben megadja a mű alaphangulatát. Hiszen, ha olvastátok ezeket a könyveket, akkor biztosan tudjátok ti is, hogyan folytatódik, pontosabban végződik majd a történet. És igen, már az első sorokban is ott van az írói ígéret az olvasónak, hogy mire számíthat a további lapokon.






Dolgozom egy kéziraton, ami jelen állapotában így kezdődik: Magára, az ütközésre nem emlékszem, csak arra, ahogy elkezdett leülni a por, és azzal együtt fokozatosan erősödött fel a körülöttem lévő sírás és a hörgés hangjai.

Vajon hogyan folytatódhat? :-)