Zakály Viki blogja

Jaczkó Anna interjúját közlöm változtatás nélkül.
Köszönöm a lehetőséget, Anna! :-)

„Én ezt egy logikai játéknak tekintem, ahol mindennek passzolnia kell mindennel” - Interjú Zakály Viktória írónővel

2019.01.05

 

Sokszor bele sem gondolunk, hogy hőn szeretett történeteink íróinak, mennyi más szerepben kell helyt állniuk a való életben. Hogyan tudnak mindezek mellett újabb és újabb sikertörténeteket publikálni? Mi ad nekik löketet a folytatáshoz, és milyen egyéb nehézségekkel kell megküzdeniük? Többek között ezekről kérdeztem Zakály Vikit, aki töretlen lelkesedéssel és kifogyhatatlan motivációval írja már az ötödik regényét.

-          Mi inspirált arra, hogy írni kezdj?

Mindig is szerettem a történeteket: olvasni és kitalálni is, de nagyon sokáig nem gondoltam arra, hogy írni kezdjek. Amikor én kamasz voltam, még kifejezetten cikinek számított, ha az ember hazament az iskolából és könyvtárba ment vagy olvasott, nem is nagyon találkoztam az osztályomban hozzám hasonló, olvasni szerető emberrel. Pedig sokat jártam olvasóversenyre, a fogalmazásaimat is mindig kiemelték.

Aztán később, a főiskolán, mivel magyar-kommunikáció szakra jártam, már nagyon sok emberrel tudtam könyvet cserélni vagy olvasmányélményt megosztani. Itt kerültem a főiskolai újság bűvkörébe is, aztán rádiózni kezdtem, voltam szép magyar beszéd versenyen és szónokíróin is, és persze rengeteget olvastam. A diploma után újságíróként helyezkedtem el egy napilapnál, de még mindig nem gondoltam arra, hogy lehetnék regényíró is.

Aztán a saját történetem, ami a diplomaosztás utáni nyáron történt velem, inspirált arra, hogy leírjam az emlékeimet. Hogy aztán elküldtem egy kiadónak, kiadták és azóta már négy regényem jelent meg, a véletlennek és a szerencsének köszönhető, no meg talán egy kicsit a sorsnak is.

-          Kik motiváltak téged az írás mellett elköteleződésben?

A kedvenc íróm Szabó Magda. Ha csak egy szemernyit is tudnék olyan csodásan és emberien írni, ahogy ő, akkor már nem éltem hiába. Az ő regényeit olvasva éreztem azt először, hogy bárcsak én is így tudnék mesélni, így tudnám én is átadni a történetemet az olvasóknak. De az írás melletti elköteleződésben mégis sokkal nagyobb szerepe van valaki másnak vagy inkább másoknak: az olvasóimnak. Van egy kemény mag, akik mindig írnak nekem a közösségi felületeken, beszámolnak az olvasmányélményeikről, hozzászólnak a regényeimhez és tartják bennem a lelket, amikor kell. Nélkülük nem tudnám ezt ilyen elmélyülten és elszántan csinálni.

-          Ahogy én is észrevettem, folyamatosan tartod a kapcsolatot az olvasóiddal. Van ennek számodra valami különleges szerepe? Hol húzod meg a határokat a rajongókkal való kapcsolattartásban?

Az én olvasóim főleg a fiatalabb korosztályból kerülnek ki, akiknek nagyon fontos a visszajelzés, a válasz, méghozzá a lehető leggyorsabban, ezért próbálok sokat online lenni és észben tartani a személyes dolgaikat, rákérdezni az életük apró-cseprő dolgaira. Nekem nagyon fontosak az olvasóim, hiszen őmiattuk írok, ők tesznek engem elsősorban íróvá. A határokat talán ott húzom meg, hogy bár bepillantást engedek a hétköznapjaimba, de az életem minden apró részletébe nem.

-          Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéletedet az író éneddel? Illetve mik a további terveid (szintén a magánéletedben, és íróként)?

Nehezen. Kisgyermekes anyuka vagyok, feleség és az írás mellett van egy főállásom is. Sok területen helyt kell állni, de időbeosztás kérdése az egész. Sok szervezést igényel mondjuk, a család részéről rengeteg segítséget és tűrőképességet, de abszolút megéri, mert aztán a megjelenő könyvnek mindig együtt örülünk.

Távolabbi terveim a legújabb történetem befejezése és kiadása, aztán egy új regény ötlete is már motoszkál a fejemben. Magánéletben pedig a kisfiammal tölteni minél több időt.

-          Egy kezdő író milyen segítségre számíthat a mai világban? Te milyen lehetőségekkel éltél?

Szerintem a legjobb, ha van ismeretséged, akkor könnyebb boldogulni nemcsak a könyvkiadásban, hanem minden másban is. Ha ez nincsen meg (nekem sem volt), akkor talán érdemes írós csoportokat, kiadói oldalakat felkeresni, figyelni a pályázatoka, no meg persze folyamatosan olvasni és írni, hogy ha jön a lehetőség, készen álljon az ember.

Én elküldtem a kész kéziratomat néhány kiadónak, majd az egyik visszaírt, hogy kiadná. Mondtam, hogy a véletlennek és a szerencsének köszönhettem, ugye?

-          Volt valamilyen negatív tapasztalatod fiatal írónőként a szakmában?

Sajnos, elég szűk a piac és az írók versengenek egymás között, próbálják a másik munkáját, megjelenését nehezíteni, ez különösen akkor történik meg, ha az egyikük mondjuk nemcsak szerző, hanem szerkesztőként, lektorként magas beosztásban van egy kiadónál és lehetősége van ártani neked. Mondjuk, ez elég ritka, mert elvi kérdés a legtöbb helyen, hogy ilyen nem történhet meg.

-          Véleményed szerint kell valamilyen speciális képzés ahhoz, hogy valakiből író lehessen?

Én nem végeztem el semmilyen speciális képzés, mielőtt megjelent az első regényem, ennek volt előnye és hátránya is. Azóta próbáltam képezni magamat, nem jártam ugyan oktatásra, de szakkönyveket és cikkeket vettem sorra, hogy fejlesszem magam. Illetve talán a legjobb a tapasztalás: amikor engem szerkesztenek vagy én szerkesztek. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy igenis van létjogosultsága az írói képzéseknek, szakkönyveknek, de megválogatnám, hogy kinek az órájára ülnék be és kinek a könyvét venném a kezembe. Ami nagyon fontos: nem lehet mindent megtanulni. Nagyon sok minden jön íróként zsigerből, és az olvasást soha nem lehet elhanyagolni akkor sem, ha túl vagy már a sokadik képzéseden is.

-          Honnan szoktál ihletet meríteni? Vannak már bevált módszereid?

Ihletet bárhonnan lehet: egy filmből, az életből, a barátaink életéből, könyvből, akár az utcáról is. Néha úgy írok le valamit, hogy eszembe se jut, honnan jön, míg aztán később jut eszembe az ihlet forrása.

-          Hogyan tudod fenntartani a motivációd egy történet írásakor?

A történet írásakor két dolgot pontosan tudnod kell: az elejét és a végét. Aztán azt, hogy a főhős hogyan jut el egyikből a másikba, már egy rejtvénynek kell tekinteni, amit neked kell megfejtened. Én ezt egy logikai játéknak tekintem, ahol mindennek passzolnia kell mindennel. Engem ez éltet, ezért sokszor jobban élvezem a történet kidolgozását, levezetését vázlatként, mint aztán leírni a dokumentumba a konkrét szavakat.

-          Kerültél már valaha olyan helyzetbe, amikor úgy érezted, nincs több ötleted? Ha igen, akkor hogyan sikerült ezen túllendülnöd?

Ilyen még nem volt. Sőt, inkább azzal szoktam bajlódni, hogy sok az ötletem és nincs időm leírni, vagy még nincs abban a fázisban a történet, hogy papírra kerüljön.

Azt gondolom, ha nincsen ötlete az embernek, nem szabad erőltetni a dolgot, hanem valami teljesen más dolgot kell csinálni: kimenni sétálni, filmet nézni, bármit, mint az íróasztal felett őrlődni a sikertelenségünkön. Az ötlet pedig majd úgyis megtalál minket.

-          Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén írói pályára készülnek?

Hogy olvassanak sokat és sokfélét. Ne csak regényeket, hanem verseket, novellákat, tárcákat, riportokat is. Képezzék magukat, ahogy tudják: szakkönyvvel, írói csoporttal vagy éppen képzéssel. Ne adják fel az álmaikat, mert, ha van egy történetük, amit szeretnének elmesélni, akkor a nehezén már túl is vannak.